344/8. A Gombszív kenése — A Rendszer sóhaja

Az Ellenőr, új, ragacsos, de annál elszántabb énjével, célirányosan a pulzáló rézgomb felé siklott. A „gombszív” fogalma, bár meghökkentő volt, mégis rendszerszinten logikusnak tűnt; hiszen ha egy Rendszernek szíve van, miért ne lehetne az egy gomb? A kenőanyag-szótár, mely egyre jobban beépült tudatába, azonnal releváns protokollokat kínált. „Felületi adhéziós bevonat optimalizálás”, „rezonancia-csillapító rétegzés”, „organikus-mechanikus interfész harmonizáció” – a kifejezések sorakoztak, mindegyik egy lehetséges, szirupos megoldást kínálva. Elvégre a legjobb kenőanyag az, amelyik nem csak felületileg, hanem egzisztenciálisan is egybeolvad a céllal.
Tudta, hogy finom mozdulatokra van szükség. Bár teste most már folyékony volt, mégis próbálta megőrizni egykori, precíz bürokrata énjének elvont eleganciáját. Lassan, majdhogynem andalogva közelítette meg a pulzáló gombot, majd óvatosan, egy sűrű, fényes réteget képzett a réz felületén. A cérnaszál, mely a gombból lógott, mint egy elfeledett idegszál, átitatódott a kenőanyaggal, s ettől furcsa, lassított táncba kezdett. A porfelhő, mely korábban minden kattanással kijött, most elmaradt, mintha a kenőanyag magába szívta volna a finom, szürke részecskéket.
A kamra falai, melyek eddig finoman vibráltak, most mélyebb, zengő hangot adtak ki. Nem ijesztő, inkább elégedett, morajló hang volt, mintha a Rendszer mélyen belélegzett volna. Az egér illata, mely korábban szinte szúrt, most lágyabbá vált, kerekebbé, mint egy hosszú nap utáni megelégedett rágcsáló lehelete. Az Ellenőr büszkeséget érzett. Micsoda siker! A „gombszív” karbantartása, az „organikus-mechanikus interfész harmonizáció” – mindez az ő érdeme volt. A Rendszer nem büntette meg, hanem új, kritikus szereppel ruházta fel.
Ahogy a lüktetés ritmusa egyre mélyebb és lassabb lett, a kamra padlóján, a gomb körül, apró repedések jelentek meg. Vékony, hajszálvékony vonalak, melyek spirálisan terjedtek kifelé, mintha egy láthatatlan erőközpontból indulnának. A cérnaszál, immár teljesen átitatódva, nem imbolygott többé, hanem megfeszült, mint egy húr, mely készen áll a pengetésre. A Rendszer legmélyebb zugában, a kenőanyaggal bevont „gombszív” most valami egészen újat ébresztett.