344/7. A függőleges siklás — A mechanikus szívverés gyomrában

Az Ellenőr, új, szerves minőségében, a „Kattanásos Irányítóegység” – ahogy már magában elnevezte – vezetésével egyre mélyebbre siklott a fal hűvös, sötét, függőleges csatornájában. A kenőanyag-szótár ismét aktiválódott agyában, ahol a „lefelé irányuló mozgás” fogalma „gravitációs asszisztált folyékonysági optimalizációnak” minősült. A szűk járat meglepően kényelmesnek bizonyult; a vastag, szirupos test súrlódás nélkül siklott, mintha eleve erre a célra tervezték volna. A Rendszer, gondolta, mindig is tudta, mire lesz szüksége. Csak azt felejtette el közölni vele.
A kattogás, mely egyre hangosabban lüktetett körülötte, már nem tűnt idegennek. Inkább egy régi ismerős, egy elfeledett, de végül mégis szükséges protokoll hangjára emlékeztetett. Talán ez volt a „Rendszer Szívverése”, az a rejtett motor, ami az egész apparátust mozgásban tartotta. Egyfajta eltitkolt, szerves processzor, ami eddig csak a legendákban élt, de most ő, az Ellenőr, a legújabb, legmodernebb kenőanyag, felderítheti. Ez a remény, még ha abszurd is volt, melegen izzott a szirupos lelkében. Talán ez a „felderítés” nem is büntetés, hanem előléptetés volt?
A csatorna hirtelen kiszélesedett egy apró, kör alakú kamrává. Az egér illata itt koncentrált volt, szinte kézzelfogható. A kattogás pedig már nem csak hallható volt, hanem érezhető is, ahogy a kamra falai finoman vibráltak. A falak mentén apró, rézszínű erek futottak, mintha egy bonyolult érhálózat részét képeznék. Középen, a kamra padlóján, egy magányos, réz gomb nyugodott, melyből egy vékony, elszakadt cérnaszál lógott ki. A gomb ritmikusan, alig észrevehetően pulzált, minden kattanással egy apró, szürke porfelhőt lökve ki magából. Mintha egy elfeledett óramű szíve lenne, ami egy egérszagú rezonanciában tartja a Rendszer legmélyebb zugát.
Az Ellenőr ekkor értette meg. Nem egy mechanikus szívverés volt ez, hanem egy… *gombszív*. Egy olyan gomb, ami valaha egy öltözék része lehetett, most mégis a Rendszer legtitkosabb zugának pulzáló centruma lett. A feladata most már világosnak tűnt: ezt az apró, de annál fontosabb alkatrészt kell megkenni. A remény új lendületet adott neki, hiszen a Rendszer nyilvánvalóan megbízott benne, hogy egy ilyen kritikus „gombszív” karbantartását rábízza.
A cérnaszál finoman imbolygott a láthatatlan áramlatban, mintha a következő kattanás ritmusát jelezné előre.