342/6. A vibráló csavar — Az adminisztratív rezgés

Az Új Vevő, miután a tollával feljegyezte a „szirupos visszacsatolás” jelenségét, épp új adatmezőt keresett a táblagépén a „folyadék áramlási viselkedés – pulzáló” kategóriában, amikor a fal dobogása mintha felgyorsult volna. Nem csupán egy szívverés lett, hanem egy komplexebb, gépies szimfónia, melyben halk zümmögés és finom kattanások keveredtek.
A padlón heverő, kékesen vibráló csavar eközben lassan, de célirányosan mozgásba lendült. Nem gurult, inkább kúszott, mintha apró, láthatatlan lábak vinnék, egyenesen a legújabb szirupcsík felé. Az Új Vevő leköpte a ragacsos tollát, hogy megragadja, nehogy elveszítse a „mintadarabot”.
„Önműködő mintagyűjtő egység, valószínűleg a korróziós adatok optimalizálására beállítva,” magyarázta Az Új Vevő, miközben a ragacsos tollával megpróbálta megakadályozni, hogy a csavar felmásszon a nadrágjára. A falból eközben egyre több szirup tört elő, de most már nem kaotikusan. Kis adagokban, ritmikusan ömlött, mintha egy automata adagoló pumpálná, és minden csepp egy ütemre esett a fal dobogásával.
Az Új Vevő arcán végigcsorgó édes anyag már nem zavarta; sőt, mintha egyfajta „mintavételi felületként” kezdte volna kezelni, mintha ő maga is a rendszer része lenne. „Természetesen,” suttogta, „a falazat nem csak kirekeszti, hanem azonnal elemzi is a kilökődő elemeket, és a viszkózus közeget használja adatátvitelre. Ez a „szirupos protokoll” sokkal hatékonyabb, mint gondoltam.”
Már-már megkönnyebbültnek tűnt, hogy sikerült újabb, logikus magyarázatot találnia. A fal azonban, mintha meghallotta volna a dicséretet, hirtelen mélyebben rezonálni kezdett. A zümmögés felerősödött, és a szirupos adagolás egy pillanatra leállt. A repedések, melyekből a ragacsos anyag előtört, most mintha tágultak volna, és mögöttük valami fényesen csillogó, rézszínű felület villant meg, egy pillanatra. Egy halk, éles sercegés kísérte a jelenséget, mintha egy ősi áramkör záródna be.