342/5. A kihulló csavar — A protokoll ragacsos útvesztője

Az Új Vevő, immár nyakig sziruposan, a réz csáp visszahúzódása után csak egy pillanatra állt meg. Gyorsan megállapította, hogy az „automatizált mintavételi egység” nyilvánvalóan befejezte a ciklusát, és most adatfeldolgozási fázisba lépett a fal mélyén. A ragacsos táblagépét egy alapos, ám annál haszontalanabb törléssel próbálta rendbe hozni, miközben a „folyadék szivárgás – magas viszkozitás” kategóriában már mentálisan iktatta is az eseményt.
A falból érkező nyögések és sziszegések azonban nem szűntek meg. Inkább valami mély, doromboló hanggá alakultak, mintha egy elégedett, de éhes macska szuszogna egy óriási mézesüvegben. A szirupáradat is új lendületet vett; most már nem csak a táblagépet és az aktatáskát, de Az Új Vevő gondosan vasalt nadrágjának szárát is elérte, ahol édesen csillogó csíkot hagyott maga után.
„Kiterjesztett akusztikus rezonancia teszt, feltehetően a falazat belső üregességének feltérképezésére,” magyarázta magának Az Új Vevő, miközben próbálta a lábát kihúzni a ragacsos tócsa közepéből. Ekkor, egy halk koppanással, egy rozsdamentes acél csavar gördült elő a repedésből, megállva éppen a lábujja hegyénél. A menete kissé elhasználódott volt, és valami halvány, kékes fénnyel vibrált.
„Anyagfáradási indikátor!” kiáltott fel diadalmasan, mintha most fejtette volna meg az univerzum titkát, nem csupán egy falból kieső csavar rejtélyét. „Az automatizált egység nem csak adatot gyűjt, hanem diagnosztikai mintadarabokat is kirekeszt a kritikus pontokról.” Elméjében már látta is a „2/B Szakasz, Szerkezeti Integritás: Kilökődő Rögzítőelemek Jelentési Formátuma” című űrlapot. Ez a csavar, a maga kékes fényével, minden bizonnyal egy szabványos teszt eredménye volt.
Azonban a szirup, mintha csak hallaná a bürokratikus buzgalmat, hirtelen egy új, kisebb repedésből is szivárogni kezdett, egyenesen Az Új Vevő fejére. Egy csepp édes, ragacsos anyag csorgott végig az orrán, ami egy pillanatra kizökkentette a higgadt, szakmai alapállásából. De csak egy pillanatra. „Túláramlás… túlterhelés… szirupos visszacsatolás,” dadogta, miközben az aktatáskájából előhalászott egy tollat, hogy a jegyzeteibe rögzítse a legújabb fejleményt. A fal azonban eközben egy új, ismeretlen ritmusban kezdett dobogni, mintha belül valaki, vagy valami, lassan, de biztosan felébredne. Egy halk, mechanikus kattanás hallatszott, mintha valami bonyolult szerkezet épp most indítana egy újabb ciklust.