337/1. A szilvás feloldozás — A rezonáló óra

A fanyar, ecetes illat még percekig a levegőben táncolt, mintha a távozó hölgy láthatatlan köntöse maradt volna vissza emlékeztetőül. Az Antikvárius és az Új Vevő, miután biztosak voltak benne, hogy a váratlan ellenőr végleg elhagyta a boltot, lassan kifújták a levegőt, amit valószínűleg a látogatás eleje óta visszatartottak.
„Hát, ez… egy élmény volt,” motyogta az Antikvárius, miközben megtörölte pápaszemét. „Rendszeres ellenőrzés. Azt hittem, az adásvétel véglegesíti a dolgokat, nem pedig egyfajta kulináris gyámság alá von.” Leült az íróasztala mögé, és értetlenül bámulta a poros tintatartót, mintha abban keresné a választ az élet abszurd kérdéseire.
Az Új Vevő arca azonban még mindig felhőtlen volt. Sőt, sugárzott. „De asszonyom, érti a dolgát! Látja, hogy *én* értem! A 78,3 Celsius fok! Az a lényeg! Ez több, mint egy recept, ez… örökség! Egy spirituális hagyaték, ami a megfelelő kezekbe került!” Kezében a fekete viaszos borítékot, melyben a recept lapult, szinte áhítatosan szorongatta, mintha az lenne a Szent Grál modern, savanyú változata.
Az Antikvárius csak egy hosszú, rezignált sóhajjal válaszolt. „Örökség, persze. És a boltom mostantól valószínűleg egy kulináris zarándokhely lesz. Vagy egy steril laboratórium, ahol a hőmérő a legszentebb ereklye, és minden szilvát mikroszkóp alatt vizsgálnak.” Fejét rázta, de az arcán már megjelent egyfajta fura, beletörődő nyugalom. Végül is, a vételár *valóban* felszabadult, ha hinni lehetett a hölgy szavainak.
Azonban még mielőtt mélyebben elmerülhetett volna a szilvás jövő keserédes gondolataiban, valami furcsa, halk kattanás hallatszott az Utazóláda felől. Az a bizonyos vékony fémszál, ami annyi bonyodalmat okozott, most magától visszahúzódott a rekeszbe, mintha befejezte volna a titkos jegyzőkönyv gyártását. De a kattanás nem volt egészen a megszokott. Egy pillanatra olyan hangot adott ki, mint egy régi falióra, ami épp elkezdi jelezni az idő múlását, de sokkal mélyebben, kongóbban, mintha a föld alól jönne. A rezgés átszaladt a padlón, és megborzongatta az Antikvárius lábát, aki egy pillanatra elgondolkodott, vajon a szilva szelleme most egy mélyebb rétegből üdvözli-e őt.