332/4. A mozgóraktár — A kilométerek labirintusa

Az Antikvárius, mintha egy láthatatlan gumikötél húzná, megindult a lejtőn. A mélység felé tartó alagútban a csikorgás felerősödött, és most már nem csak kerekek, hanem láncok zörgése, és valami nehéz, tompa puffanások is vegyültek bele. A levegő nehéz volt, poros, és jellegzetes, fémporos illat terjengett benne, ami a frissen kopott alkatrészekről árulkodott.
– Ne tétlenkedjen! – mordult az Utazóláda, és a kulcscsontjánál lévő szíj megfeszült. – Az első körjárat sosem vár. Értékes időt vesztegetünk, és a kilométerkeret sem fut le magától.
Az Antikvárius kabátgallérjára csíptetett lépésszámláló piros számjegyei tényleg egyre gyorsabban pörögtek, pedig ő csak vánszorgott. Ahogy haladtak, a sötétség oszladozni kezdett, és gyenge, sárgás fények villóztak a távolban. Először csak árnyékok, majd körvonalak bontakoztak ki: végtelennek tűnő, keskeny folyosók hálózata, melyekben alacsony, széles gurulóállványok siklottak el mellettük. Mindegyiken egy-egy Utazóláda, és mindegyikhez egy-egy, látszólag elveszett tekintetű, hordárnak öltözött egyén volt hozzácsatolva. A mozgóállványok egyfajta lassú, de szüntelen körforgást végeztek, mint megannyi parányi bolygó a bürokratikus égitesten.
Az Antikvárius egy pillanatra abban reménykedett, hogy talán ők csak egy pihenőhelyre tartanak, ahol a lábára kötött szerkezetet levehetik. Ám a folyosók elágazásainál nem pihenőpadok, hanem újabb, lejtős sínek nyíltak, melyek mélyebbre vezettek a raktár labirintusába. Az Utazóláda elégedetten dúdolgatott, miközben az Antikvárius lépteinek ütemére a lépésszámláló egyre csak a tízezer-ötszázas célszám felé közelített. A "csendesebb, irattári szektor" ígérete kezdett a múlt ködös emlékévé válni; ez a szektor egyáltalán nem volt csendes, és az irattári jellege is kimerült abban, hogy a guruló állványok tetején különböző, felcímkézett aktacsomagok sorakoztak. A zaj, a por és a monoton mozgás egyre inkább felemésztette az Antikvárius utolsó reménysugárát, ahogy egy újabb csikorgó kanyarba értek, ahol a padlóra festett, elmosódott nyíl jelezte a következő körforgás kezdetét.