Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
302/4. A karamellizált igazgatás — A pecsét édes fogsága
Az ellenőr elégedetten megigazította a hajtókáját, miközben a hátsó szobából kiáramló, fojtogató gőz lassan eloszlatta a meggymáz illatát. A tisztviselő nem törődött a terjengő fémpor-szaggal; gépiesen nyitotta ki a bírságkönyvét, hogy bejegyezze az engedély nélküli gőzelszívó használatát. Kopcos Úr és az Antikvárius lélegzetvisszafojtva várták, hogy a hatóság embere végre észrevegye a padlóba ragadt, grillázsként ropogó bokájukat, vagy a sarokban lassan sziruppá folyó titokzatos csizmát.
– Ez egyértelműen harmadfokú szabálysértés – jelentette ki az ellenőr, miközben magabiztosan hátralépett a sötét szoba felé, hogy rögzítse a „pralinégép” gyári számát. – A kazán nyomása meghaladja a megengedett cukrászati határértéket.
Az Új Vevő megpróbált figyelmeztetően inteni, de a keze már olyan merev volt, mint egy darab száraz marcipán. Az ellenőr ekkor határozottan rácsapott a hátsó ajtó kilincsére. A fém nem engedett: helyette egy száraz, édes reccsenéssel kettétört, mint a jól temperált étcsokoládé. A tisztviselő megdöbbenve nézett a kezében maradt, barna csonkra, majd ösztönösen megnyalta az ujját.
– Kiváló minőségű belga kakaó – mormolta szakértő ábrázattal, és ekkor vette csak észre, hogy a saját, hivatalos pecsétnyomója is ragacsos, piros nyalókává olvadt a markában. Nem a bolt lakói alakultak át a cukrászda hatására; a pecsét volt a katalizátor, amely minden elméleti szabályt fizikai édességgé sűrített. Az ellenőr megrökönyödve hátrált volna, de a saját bőrcsipkéje már menthetetlenül belekötött az alatta lassan karamellizálódó parkettába.
A sötét sarokban, ahol a csizma utolsó cukorszemcséi is elolvadtak, valami halkan megcsillant a félhomályban. Egy apró, sárgaréz felhúzókulcs hevert a fehér porban, amely lassan, ritmikus kattogással forgott önmaga körül.
– Ez egyértelműen harmadfokú szabálysértés – jelentette ki az ellenőr, miközben magabiztosan hátralépett a sötét szoba felé, hogy rögzítse a „pralinégép” gyári számát. – A kazán nyomása meghaladja a megengedett cukrászati határértéket.
Az Új Vevő megpróbált figyelmeztetően inteni, de a keze már olyan merev volt, mint egy darab száraz marcipán. Az ellenőr ekkor határozottan rácsapott a hátsó ajtó kilincsére. A fém nem engedett: helyette egy száraz, édes reccsenéssel kettétört, mint a jól temperált étcsokoládé. A tisztviselő megdöbbenve nézett a kezében maradt, barna csonkra, majd ösztönösen megnyalta az ujját.
– Kiváló minőségű belga kakaó – mormolta szakértő ábrázattal, és ekkor vette csak észre, hogy a saját, hivatalos pecsétnyomója is ragacsos, piros nyalókává olvadt a markában. Nem a bolt lakói alakultak át a cukrászda hatására; a pecsét volt a katalizátor, amely minden elméleti szabályt fizikai édességgé sűrített. Az ellenőr megrökönyödve hátrált volna, de a saját bőrcsipkéje már menthetetlenül belekötött az alatta lassan karamellizálódó parkettába.
A sötét sarokban, ahol a csizma utolsó cukorszemcséi is elolvadtak, valami halkan megcsillant a félhomályban. Egy apró, sárgaréz felhúzókulcs hevert a fehér porban, amely lassan, ritmikus kattogással forgott önmaga körül.
Ebben a részben
Szereplők
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Helyszín
- fo-helyszin
Előző jelenet szereplői
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.