Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
288/1. A csúszda vége — Szanatórium a selejtnek
A sárgaréz kulcs elmosódott képe gyorsan eltűnt, ahogy a légáramlat egy apró, rácsos nyíláson át valami sötétbe, majd hirtelen egy hideg, kanyargós rézcsőbe sodorta a társaságot. A csúszás gyors volt, a súrlódás minimális, és a négy apró alak tehetetlenül siklott lefelé, miközben a fülükben a rézfalak karcoló hangja visszhangzott. Mintha egy óriási, fenséges csatornában utaznának, amely valaha fontosabb üzeneteket szállított, mint négy megrettent, tévelygő lélek.
A zuhanás, vagy inkább siklás, váratlanul véget ért. Egy puha, de határozott puffanással érkeztek meg egy hatalmas, zöld posztóval borított felületre. A textúra tapintásra szokatlan volt; nem az a sima, szövött anyag, amire az ember számítana, hanem egy kissé érdes, mohoszerű réteg, mely mintha vibrált volna a csendben. Az Antikvárius, aki éppen egy elegáns landolást próbált imitálni, kissé megrázta magát, majd mélyet szippantott a szokatlanul friss, de mégis állott levegőből.
„Látják, uraim!” – kiáltotta, karját drámaian a zöld síkság felé lendítve. – „Ez a bürokratikus szanatórium! Ahol a kiválasztott dokumentumok méltó pihenőre lelnek a végső feldolgozás előtt. Ez a posztó, melyet a legnagyobb gondossággal kezelnek, biztosítja, hogy minden irat megőrizze optimális rugalmasságát, mielőtt a végső útjára indulna!”
Mr. Henderson felállt, és gyanakodva tapogatta a puha felületet. „Szanatórium? Inkább egy óriási biliárdasztal, aminek a játékát elfelejtették! És miért van ilyen furcsa szaga? Mint a régi, nedves papír és a frissen vágott fű keveréke!” A Köpcös úr mélyen felsóhajtott, mintha az egész utazás egy rossz vicc lett volna, amelynek a poénja ráadásul elképesztően rossz. Az Új Vevő eközben egy apró, foszladozó papírdarabot emelt fel a posztóról, amely a széllel érkezett, és szinte érezte, ahogy a rostok finoman pulzálnak a kezében.
A zöld posztó valóban furcsán viselkedett. Alatta halk, ritmikus lüktetés hallatszott, mintha valami hatalmas, rejtett organizmus lélegezne a mélyben. A felület néhol enyhén megemelkedett, majd lassan visszasüllyedt, mintha a „selejt” tényleg „lélegzést tanulna” volna itt. Ebben a pillanatban, mintha csak a felület reakciója lett volna a gondolatokra, egy apró, száraz levél hullott az Antikvárius fejére, egyenesen a zöld posztó mélyéről.
A zuhanás, vagy inkább siklás, váratlanul véget ért. Egy puha, de határozott puffanással érkeztek meg egy hatalmas, zöld posztóval borított felületre. A textúra tapintásra szokatlan volt; nem az a sima, szövött anyag, amire az ember számítana, hanem egy kissé érdes, mohoszerű réteg, mely mintha vibrált volna a csendben. Az Antikvárius, aki éppen egy elegáns landolást próbált imitálni, kissé megrázta magát, majd mélyet szippantott a szokatlanul friss, de mégis állott levegőből.
„Látják, uraim!” – kiáltotta, karját drámaian a zöld síkság felé lendítve. – „Ez a bürokratikus szanatórium! Ahol a kiválasztott dokumentumok méltó pihenőre lelnek a végső feldolgozás előtt. Ez a posztó, melyet a legnagyobb gondossággal kezelnek, biztosítja, hogy minden irat megőrizze optimális rugalmasságát, mielőtt a végső útjára indulna!”
Mr. Henderson felállt, és gyanakodva tapogatta a puha felületet. „Szanatórium? Inkább egy óriási biliárdasztal, aminek a játékát elfelejtették! És miért van ilyen furcsa szaga? Mint a régi, nedves papír és a frissen vágott fű keveréke!” A Köpcös úr mélyen felsóhajtott, mintha az egész utazás egy rossz vicc lett volna, amelynek a poénja ráadásul elképesztően rossz. Az Új Vevő eközben egy apró, foszladozó papírdarabot emelt fel a posztóról, amely a széllel érkezett, és szinte érezte, ahogy a rostok finoman pulzálnak a kezében.
A zöld posztó valóban furcsán viselkedett. Alatta halk, ritmikus lüktetés hallatszott, mintha valami hatalmas, rejtett organizmus lélegezne a mélyben. A felület néhol enyhén megemelkedett, majd lassan visszasüllyedt, mintha a „selejt” tényleg „lélegzést tanulna” volna itt. Ebben a pillanatban, mintha csak a felület reakciója lett volna a gondolatokra, egy apró, száraz levél hullott az Antikvárius fejére, egyenesen a zöld posztó mélyéről.
Ebben a részben
Szereplők
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Helyszín
- fo-helyszin
Előző jelenet szereplői
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.