Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
287/5. A rózsaszín iktatótömb — Hitelesített létezés
A csúszda hirtelen véget ért, s a négy apró férfi egymásra zuhanva landolt egy rugalmas, halványrózsaszín síkságon. A talaj puha volt, enyhén rostos, és átható mentolillatot árasztott. Fejük felett, a félhomályban hatalmas fémkarok lendültek ritmikus ütemre, nehéz, csattanó hang kíséretében.
– Átmeneti tároló – állapította meg az Antikvárius, miközben dühösen tisztogatta a kabátját. – Ez egy prémium minőségű iktatótömb. Valószínűleg azért irányítottak ide minket, mert a rendszer nem tudja eldönteni, hogy tárgyi eszközök vagy selejtezésre váró iratok vagyunk-e.
– Badarság! – vágta rá a Köpcös úr, arca vöröslött a méltatlankodástól. – Ez egy egyszerű válogatóasztal. Az a gép mindjárt lesöpör minket a süllyesztőbe.
Mr. Henderson gyanakodva szaglászta a levegőt, míg az Új Vevő a fejük felett ingázó, gigantikus fémlemezre meredt, amely egyre közelebb csapódott le a papírfelszínen. Minden egyes csattanásnál egy hatalmas, vörös pecsétnyomat jelent meg a rózsaszín rostokon, elfedve a láthatárt.
– Nem söpör le semmit – suttogta az Új Vevő rémülten. – Ellenkezőleg. Hitelesít.
Mielőtt mozdulhattak volna, a mechanikus kar hirtelen irányt váltott. A gigantikus, fémből öntött betűkkel teli lap egyetlen tompa, nedves puffanással csapódott le pontosan föléjük. A nyomás nem préselte össze őket a puha papírnak köszönhetően, de a mindent elborító, ragacsos, cseresznyepiros tintatenger teljesen foglyul ejtette a társaságot. Amikor a kar felemelkedett, a négy férfi tetőtől talpig vörösen, az „ARCHIVÁLVA” szó fordított lenyomatával a hátán állt a ragacsos tócsában.
A távolból ekkor éles, fémes súrlódás hallatszott, és a papírlap széle felől két hatalmas, ezüstösen csillogó, kígyószerűen tekergő iratkapocs kezdett el lassan feléjük csúszni.
– Átmeneti tároló – állapította meg az Antikvárius, miközben dühösen tisztogatta a kabátját. – Ez egy prémium minőségű iktatótömb. Valószínűleg azért irányítottak ide minket, mert a rendszer nem tudja eldönteni, hogy tárgyi eszközök vagy selejtezésre váró iratok vagyunk-e.
– Badarság! – vágta rá a Köpcös úr, arca vöröslött a méltatlankodástól. – Ez egy egyszerű válogatóasztal. Az a gép mindjárt lesöpör minket a süllyesztőbe.
Mr. Henderson gyanakodva szaglászta a levegőt, míg az Új Vevő a fejük felett ingázó, gigantikus fémlemezre meredt, amely egyre közelebb csapódott le a papírfelszínen. Minden egyes csattanásnál egy hatalmas, vörös pecsétnyomat jelent meg a rózsaszín rostokon, elfedve a láthatárt.
– Nem söpör le semmit – suttogta az Új Vevő rémülten. – Ellenkezőleg. Hitelesít.
Mielőtt mozdulhattak volna, a mechanikus kar hirtelen irányt váltott. A gigantikus, fémből öntött betűkkel teli lap egyetlen tompa, nedves puffanással csapódott le pontosan föléjük. A nyomás nem préselte össze őket a puha papírnak köszönhetően, de a mindent elborító, ragacsos, cseresznyepiros tintatenger teljesen foglyul ejtette a társaságot. Amikor a kar felemelkedett, a négy férfi tetőtől talpig vörösen, az „ARCHIVÁLVA” szó fordított lenyomatával a hátán állt a ragacsos tócsában.
A távolból ekkor éles, fémes súrlódás hallatszott, és a papírlap széle felől két hatalmas, ezüstösen csillogó, kígyószerűen tekergő iratkapocs kezdett el lassan feléjük csúszni.
Ebben a részben
Szereplők
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Helyszín
- fo-helyszin
Előző jelenet szereplői
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.