Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
279/3. A fogaskerék-trükk — Mechanikus szívverés
A köpcös úr elegáns, ám kissé feszült mozdulattal lépett rá a sárgaréz alkatrészre, mintha csak egy hanyagul eldobott csikket taposna el, de az új vevő éber tekintetét nem lehetett ilyen könnyen kijátszani. A látogató dühösen, mégis lenyűgözve hajolt le, és kitépte a cipőtalp alól a fénylő fogaskereket. Úgy forgatta a fény felé, mintha egy ritka ékszert vizsgálna, miközben arcára ráfagyott a gyanakvás.
– Kiváló minőségű ötvözet – morogta az új vevő, miközben gépies mozdulattal zsebre vágta az alkatrészt. – De vajon a tömítések is bírják ezt a feszített tempót?
– Természetesen – vágta rá élesen a köpcös úr, miközben lopva a kirakat felé sandított, ahol az Antikvárius arca már vészesen lilulni kezdett a vákuumtól. – Ez a kieső darab csupán a bejárató fázis tervezett mellékterméke. Nálunk a kopás is a művészet része!
A búra mögött az Antikvárius utolsó erejével megkísérelt egy kétségbeesett kopogtatást az üvegen. A ritmikus, tompa nesz azonnal visszhangzott a teremben. Az új vevő felvonta a szemöldökét, és egyenesen a fuldoklóra mutatott.
– Ez a hang… meglehetősen rendszertelennek tűnik egy ilyen precíz szerkezethez képest – jegyezte meg elégedetlenül.
– Ó, ez csupán a legújabb fejlesztésünk: az élethű, interaktív szívhang-szimuláció! – vágta rá a köpcös úr büszkén, miközben a pulzáló gömb mellett állva finoman megigazította a gallérját. – A feszültség fokozása érdekében a figura úgy tesz, mintha valóban az életéért küzdene. Zseniális, nemde?
Az új vevő dühösen, de elismerően bólintott, majd határozott léptekkel elindult a csapóajtó felé. Ahogy a nehéz tölgyfa laphoz ért, a réseken át hirtelen fojtogató, jéghideg és furcsán sós szagú huzat csapott fel a mélyből, s valami apró, fehér pehely tapadt meg a zár peremén.
– Kiváló minőségű ötvözet – morogta az új vevő, miközben gépies mozdulattal zsebre vágta az alkatrészt. – De vajon a tömítések is bírják ezt a feszített tempót?
– Természetesen – vágta rá élesen a köpcös úr, miközben lopva a kirakat felé sandított, ahol az Antikvárius arca már vészesen lilulni kezdett a vákuumtól. – Ez a kieső darab csupán a bejárató fázis tervezett mellékterméke. Nálunk a kopás is a művészet része!
A búra mögött az Antikvárius utolsó erejével megkísérelt egy kétségbeesett kopogtatást az üvegen. A ritmikus, tompa nesz azonnal visszhangzott a teremben. Az új vevő felvonta a szemöldökét, és egyenesen a fuldoklóra mutatott.
– Ez a hang… meglehetősen rendszertelennek tűnik egy ilyen precíz szerkezethez képest – jegyezte meg elégedetlenül.
– Ó, ez csupán a legújabb fejlesztésünk: az élethű, interaktív szívhang-szimuláció! – vágta rá a köpcös úr büszkén, miközben a pulzáló gömb mellett állva finoman megigazította a gallérját. – A feszültség fokozása érdekében a figura úgy tesz, mintha valóban az életéért küzdene. Zseniális, nemde?
Az új vevő dühösen, de elismerően bólintott, majd határozott léptekkel elindult a csapóajtó felé. Ahogy a nehéz tölgyfa laphoz ért, a réseken át hirtelen fojtogató, jéghideg és furcsán sós szagú huzat csapott fel a mélyből, s valami apró, fehér pehely tapadt meg a zár peremén.
Ebben a részben
Szereplők
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
Helyszín
- fo-helyszin
Előző jelenet szereplői
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.