276/7. A kinyomtatott bérlet — A VIP páholy illúziója

A köpcös úr finom mozdulattal csippentette két ujja közé a fémes gömb alól kibújt, frissen kinyomtatott papírcsíkot. Szemüvegét az orrnyergére tolva, teátrális alapossággal böngészte a halvány lila tintával átszőtt sorokat.
„Rendkívüli! Igazi interaktív dráma!” – mormogta elégedetten, majd fennhangon felolvasta a feliratot. „'A belépőjegy érvényes a VIP szekcióra. A megtekintési idő meghosszabbítva. A tüdőkapacitás-csökkentés automatikusan kalibrálva.' Milyen szellemes metafora a modern ember légszomjára!”
A kirakat üvege mögött Mr. Henderson szemei a léghiánytól vérben forogtak. Megpróbált rácsapni az üvegre, de a zsugorfólia olyan szorosan simult a karjára, mintha tömör műanyagba öntötték volna. Az Antikvárius a padlóra roskadt az asztal mellett, s elfehéredett ajkai csak néma tátogásra voltak képesek.
A köpcös úr mit sem vett észre a fuldoklásból. A papírcsík alján egy apró perforált vonalat pillantott meg, a vonal mellett pedig egy nyilat, amely a gömb alatti második résre mutatott.
„A jegykezelés az illendőség alapja” – bólintott, és precíz mozdulattal letépte a szelvényt, majd betuszkolta a jelzett nyílásba.
A szerkezetből mély, fémes kattanás visszhangzott. A kirakat padlója forgószínpaddá alakulva megmozdult, és lassan forgatni kezdte a tehetetlen figurákat a hátsó raktáráramlat felé. A falból ekkor egy apró, rézből készült elszívófej emelkedett ki, mint egy következő felvonás díszlete.