264/8. A lecsapolt egyensúly — A bábu tartása

Mr. Henderson lehajolt, és két ujjal felcsípte a sárgaréz kapszulát. A fém hűvös volt, de a belsejéből érkező ritmikus vibrálás elárulta, hogy a gépészet már feldolgozta az imént távozó úr bioelektromos adatait. Átsétált a hátsó szobába, ahol a félhomályban egy bonyolult, fogaskerekekkel teli elemzőasztal terpeszkedett.
Kicsavarta a kapszula kupakját, és egy vékony, viaszos szalagot húzott ki belőle. A szalagon finom, tűhegynyi bemélyedések futottak végig – az elégedettségi kérdőív és a pult nyomásérzékelői által rögzített pulzus- és súlyeloszlási görbék. Henderson elégedetten bólintott; a mérések szerint a vevő gyanakvása az utolsó pillanatban pontosan nulla egész négy tized százalékra süllyedt, ami tökéletesen igazolta a bronzkefékről szóló, rögtönzött hőtágulási elmélet sikerét. Az ilyen kis tudományos mesék mindig csodákra voltak képesek a feszült polgári elme lecsendesítésében.
A szalagot becsúsztatta a falba süllyesztett réznyílásba, hogy az adatok véglegesen kalibrálják a bolt padlózatának rugóit. A gépezet mély, doromboló hanggal nyelte el a viaszt, majd a sarokban álló, sárgaréz alkatrészekből összeszerelt szabóbábu hirtelen megmozdult.
A bábu bal válla három milliméterrel lejjebb ereszkedett, a feje pedig enyhén balra billent – pontosan másolva a távozó hivatalnok jellegzetes tartását. Henderson elmosolyodott, ahogy a mechanikus test átvette a látogató gerincének aszimmetriáját, miközben odakint, az utca kövezetén a gyanútlan hivatalnok hirtelen megbotlott, mert a jobb lábát megmagyarázhatatlanul nehezebbnek érezte, mint korábban.
A hátsó szoba sarkában álló bábu fém térdhajlatából ekkor egy éles, magányos kattanás hallatszott.