253/6. A felajánlott azonosító — A meleg pecsét hívása

Az Antikvárius egyre inkább úgy érezte, hogy akarata ellenére válik egy impromptu, ha kissé mágnesezett, bürokratikus szertartás főszereplőjévé. A zsebében pihenő H-pecsét immár izzó parázsként égette a bőrét, mintha belülről akarná ráégetni a titokzatos „H” betűt. Lassan, meglehetősen vonakodva nyúlt be a zakójába, ami ebben a helyzetben kevésbé tűnt dacnak, sokkal inkább beletörődésnek egy egyre abszurdabbnak ígérkező sorsba.
A mechanikus Henderson időközben folytatta ritmikus, nyugtalanító kattogását, a csupasz bélyegzőt pedig fenyegetően tartotta a magasba, mintha az adminisztratív igazságszolgáltatás tompa eszköze lenne.
– Azonosító… modul… – zörgött a réztorzó, hangja egy beragadt lemezjátszó nyöszörgésére emlékeztetett. – Hiányzó… alkatrész… Beillesztés… azonnal… szükséges…
Az Antikvárius végül előhalászta a zsebéből az immár forró H-pecsétet. A tárgy halvány, óarany fénnyel vibrált a vörös folyosó félhomályában. Ahogy a tenyerébe vette, érezte, ahogy a mélyraktár láthatatlan polcairól elhallgatott a papírzizegés. Minden egyes lap, minden egyes irat mintha feszülten várta volna, mi történik a következő pillanatban.
A gép karja rángatózni kezdett. A fogaskerekek vadul forogtak, a szelepek sziszegtek, mintha a mechanikus szörnyeteg valamilyen belső küzdelemben vett volna részt. A rácsos nyíláson át áradó vörös fény intenzívebbé vált, pulzálása felgyorsult, már-már lázasan remegett.
– Azonosító… megtalálva… – kattogta a torzó, és most a hangja mintha egy árnyalatnyival… boldogabb lett volna. Vagy legalábbis a mechanikus megfelelője annak, hogy egy bürokrata megtalálja a hiányzó formanyomtatványt.
A mechanikus kar kinyúlt, a csupasz bélyegzővel együtt, mintha felkínálná a tárgyat, vagy talán megpróbálná magába szippantani. Az Antikvárius habozott. Mi van, ha ez valami csapda? Mi van, ha a H-pecsét behelyezése valami sokkal rosszabbat indít el, mint egy végtelen leltározási folyamatot? A rézfolyosó falai hideg verejtéket izzadtak. A mélyraktár valahol a távolban halkan nyögött, mintha az egész helyszín előre érezné a közelgő, elkerülhetetlen változást. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha a H-pecsét is vibrálni kezdett volna a kezében, mintha a saját sorsa felé húzná.