250/9. Henderson helye üres — A csendes felderítés

Az Új Vevő tehetetlenül ringatózott a sárgaréz állványon, miközben a mélyraktár nyirkos levegője körülölelte. A polcok sziluettjei, akár valami ősi, elfeledett város romjai, tornyosultak fölé. Minden árnyékban valami megfoghatatlan, mégis fenyegető létezést gyanított. A frissen felöltöztetett gőzgép, mely pillanatokkal ezelőtt még a szemét elkapta, most már csak egy halvány, sziszegő emlék volt a sötétben, a kattogás pedig teljesen megszűnt. Már csak az Új Vevő zakójából áradó, szívverésszerű mélyraktári rezonancia hallatszott, ami nem tőle, hanem a környezetből fakadt.
Az Antikvárius eközben, mintha csak egy rutinszerű leltározást végezne, átlépett a derengő résen. Arcán továbbra is az a feszült, ám bürokratikus nyugalom ült, mint akinek a létezés legnagyobb kihívása a helyes rubrika kitöltése. Pillantása átsiklott az Új Vevő sápadt arcán, majd megállt azon a saroknál, ahová Henderson úr *eredetileg* került, a vászonborítás alá.
„Ne aggódjon, a bejáratási fázis néha megterheli az érzékenyebb idegrendszert,” mondta az Antikvárius, de nem az Új Vevőhöz szólt, inkább a mélyraktár falaihoz. Hangja száraz volt, mint a pergamen. „Hamarosan megszokja a helyi szokásokat, és a rezonancia is beáll. Különben is, valakinek fel kell derítenie Henderson úr hollétét. Mindig is rendkívül pedáns volt.”
Az Antikvárius egy köhögéssel tisztázta torkát, majd határozott léptekkel elindult a vászonborítás felé. Az Új Vevő szeme tágra nyílt, ahogy látta, miként emeli fel az Antikvárius a nehéz, porral belepett textíliát. Alatta azonban nem egy üres, formátlan gőzgép várt, hanem a semmi. Henderson úr – a valódi, hús-vér Henderson úr – nem volt ott. Nem volt sehol. Csak egy halvány, régi könyvszag, és egy még halványabb, kékes árnyalat a polcok mögött.
Ez a meglepetés még az Antikvárius arcára is kiült, bár csak egy pillanatra. Szeme összeszűkült, mintha valami váratlan adatról értesült volna, ami ellentmond a nyilvántartásnak. A mélyraktári rezonancia azonban változatlanul zümmögött, mint egy hatalmas, szunnyadó óramű. Az Antikvárius lassan körbenézett, tekintetével a polcok közé vetett kékes fényt kereste.