247/4. A Végtelen Napló — A Kábelügyintéző

Az Antikvárius, hivatásának velejáró kíváncsiságával hajolt le, hogy felvegye a szerény tekercset. Meglepően nehéznek tűnt a méretéhez képest, mintha a monitoron megjelenő összes sikertelen újrapróbálkozás súlyát magában hordozná. Óvatosan szétnyitva, nem valami rejtélyes üzenetet vagy a mélyraktár elfeledett alaprajzát várta, hanem helyette egy kifogástalanul nyomtatott űrlapot talált. Címe vastag, bürokratikus Helvetica betűkkel: „HIBÁTLAN HIBANAPLÓ – NAPI BEJEGYZÉS”. Alatta azonos bejegyzések sora ismétlődött, mindegyik ezredmásodpercre pontosan időbélyeggel ellátva: „404 – Adat nem található. Újrapróbálkozás: sikertelen. Következő lépés: Újrapróbálkozás.” E monoton litánia alatt egyetlen, kézzel írott jegyzetet talált, szinte olvashatatlan írással, mintha utólag adták volna hozzá: „Kérjük, ellenőrizze a hálózati kábelt. Ügyintéző: G. G. (17. emelet, adatelemző osztály).”
Az Antikvárius pislogott. Tehát a végtelen újrapróbálkozásnak nem a hardver, hanem egy apró, emberi figyelmetlenség volt az oka? Vagy még rosszabb, egy olyan bürokratikus láncreakció, ahol a megoldás ugyanazt a hibát ismételte meg örökkön-örökké? A „G. G.” monogram alatt egy újabb tintapacni ült, ami most már egyértelműen egy kétségbeesett, apró mosolyra emlékeztetett, vagy talán egy kávéfoltra. Mintha az ügyintéző maga is feladta volna a harcot a rendszer logikájával, és csak reflexből nyomta volna a „nyomtatás” gombot. Az Antikvárius egy sóhajtott, melyben a remény és a frusztráció furcsa elegye vibrált. Valóban reménytelen újrapróbálkozás volt ez, de a bürokrácia útvesztőiben a legképtelenebb megoldás is a következő ajtóhoz vezethet. A papírcsík alján, egy alig látható sarokban, egy apró lyuk tátongott, mintha egy tűvel szúrták volna át. Mögötte, a falban, egy halvány, pulzáló kékes fény szűrődött át.