246/4. A könyvesített vevő — A bársonyos besorolás

Az Antikvárius papírszerű ujjai remegtek. Öt másodperc. A könyörtelen visszaszámlálás visszhangzott a mélyraktárban. Az új vevő, alias egy tekintélyes, bőrkötésű kötet, impozáns látvány volt, de a súlya… A másodpercek könyörtelenül peregtek, „00:04”.
Nincs idő filozófiára. Az Antikvárius óvatosan, mintha ritka, sérülékeny kiadványt emelne, megragadta a kartondoboz-forma „lábszárát” és „vállát”. Sóhaja már inkább lapok susogására emlékeztetett, miközben a bársonyos párnára billentette a „terméket”. A kék vonal felvillant, pulzálása felgyorsult, mintha maga a párna is izgatottan várta volna a besorolást.
A számláló „00:00”-ra váltott. Halk zümmögés töltötte be a teret, és egy láthatatlan fénysugár pásztázta végig Az új vevő bőrkötésű formáját. A sugár a „gerinc” magasságában állt meg, ahol egy apró, digitális bélyegző bukkant elő. Diszkréten rányomott egy jelzést: „Besorolás: Fiktív irodalom, Emlékiratok, Képregények alosztály”.
Az Antikvárius szeme elkerekedett. Képregények? A pénzügyi szakember vevő aligha örült volna. A kijelzőn Henderson úr *smiley* arca szélesebbre húzódott. A tálca halk *kattanással* visszahúzódott, magával rántva a párnát és a besorolt „kötetet”. Helyén egy kisebb nyílás jelent meg, melyből egy furcsa, fém spirál tekeredett elő, hívogatóan csillogva a félhomályban.