221/5. A finomszőrű kefe — A rezonancia letörlése

Henderson nem volt az a fajta ember, aki kétségbe vonja a leltári számmal ellátott eszközök célszerűségét. Határozott mozdulattal elvette a fás rekeszből a kefét, majd óvatosan megközelítette az Antikváriusból formálódott réztölcsért. A sárgaréz felület szinte beleremegett az érintésbe, mintha a finom lószőr sörték nem csupán port, hanem évtizedes, megrekedt sóhajokat söpörnének le a szűk alkatrészekről.
A mikro-tisztítás második percében a tölcsér mélyén lapuló rezonátor halk, elégedett durrogással nyugtázta a törődést. A rejtett óramű ketyegése hirtelen felerősödött, s a szerkezet belsejéből egy keskeny, préselt papírcsík türemkedett ki, mint valami túlbuzgó pénztárgép utolsó üzenete.
– *I. fázisú tisztítás sikeres* – sziszegte a gramofon, miközben a tövében lévő rézszem mozdulatlanul meredt a falra. – *II. fázis: A rezonancia-kamra statikus mentesítése. Kérjük, használja a leltári törlőkendőt a lemeznyomó korongon.*
Henderson felvonta a szemöldökét. A fémfiók alsó mélyéből ezúttal egy selymes tapintású, fakó kék kendő bújt elő, ám amikor a férfi a korong felé nyúlt, a gramofon lábazata – az egykori Antikvárius cipőinek rejtélyes maradványa – határozottan elmozdult a parkettán. A szerkezet megpördült a saját tengelye körül, és a sárgaréz tölcsér nyílása pontosan a hátsó szoba sarkában álló, porlepte szekrény felé mutatott.
A szekrényajtó mögül halk, ritmikus kattogás felelt a mozdulatra, mintha odabent egy másik, még nagyobb karbantartásra váró mechanizmus ébredezne.