211/1. Az Esszencia Szíve — A Sűrűsödő Valóság Kapujában

Az enyhe, bizsergő áramlat eltökélten sodorta őket a sötét nyílás felé. Az Antikvárius és Mr. Henderson, mint olívabogyók egy aromás koktélban, lassan, de kikerülhetetlenül haladtak. A szűk résen áthaladva puha, viaszos textúrák súrolták őket, akár kozmikus fülzsír. A folyadék vastagodott, mézszerűvé vált, a látás torzult, a hangok tompultak.
„Nos, legalább nem a csatornarendszer,” morogta Mr. Henderson, miközben próbálta letörölni arcáról a kávészagú anyagot. „Bár egy elegánsabb bejáratot elképzelnék egy ‘Esszencia Szívének’. Talán a kiléptető pont lesz grandiózusabb, miután kisajtolták belőlünk a lényeget.”
Az Antikvárius, tekintetét a viaszos falak pulzáló fényforrásaira szegezve, alig hallotta. „Ne becsülje alá a diszkréciót. A valódi érték a belső tartalom. És ami a kisajtolást illeti, már javában zajlik. Érzi? Az illatunk koncentráltabb. Lassan nem is mi vagyunk, hanem a ‘Mi’ esszenciája egy fiolában.”
Amikor áthaladtak a nyíláson, egy tágasabb kamrába érkeztek. A folyadék elvékonyodott, a levegő újra átjárhatóvá vált, bár telítette az enyv és a kávé szinte agresszív illata. A kamra falait apró, mécsesekhez hasonló, viaszból készült mélyedések borították, mindegyikben egy-egy pulzáló viaszpecsét ült, mint miniatűr szívek. A padlón elegáns üvegfiolák sorakoztak, bennük sűrű, aranyló, illatos folyadék. Néhány fiolán címke: „Az Antikvárium Reggeli Serkentője”, „Kormányzói Kényelem”, vagy „A Titokzatos Olvasó Alkonyi Parfümje”.
Mr. Henderson közelebb úszott az egyik polchoz. „Antikvárius úr, úgy tűnik, nem csupán hozzávalók vagyunk, hanem márkás termékek. Hamarosan ránk is kerül egy elegáns címke. Talán ‘Mr. Henderson – A Mélylélegzés Esszenciája’?”
Az Antikvárius lassan körülnézett a „Kondenzált Szalonnak” elnevezett különös helyen. Valóban, a terem egy könyvesbolt sűrített, eltorzult mása volt, ahol minden könyv esszenciája, minden vendég emléke és illata apró üvegcsékbe zárva várakozott. Egy apró, viaszból készült szék állt a terem közepén, rajta réz tintatartó kávé illatú folyadékkal. Mellette viaszos írótoll. A szék háttámláján egy finoman hímzett selyemkendő pihent, rajta jellegzetes, fanyar, ám elegáns levendula illat. Mintha egy rég elfeledett, de makacs szellem nyomát őrizné. Ez a kendő mintha egy új történet bevezetője lett volna.