190/3. A könyv vonzása — A polcrendszer pulzálása

Mr. Henderson, mint egy láthatatlan vonóhálónak engedve, elérte a kopott könyvespolcot. Keze, mely eddig görcsösen kapaszkodott a józan ész utolsó morzsáiba, most önkéntelenül nyúlt a bőrkötéses kötet felé. Ahogy ujjbegyei megérintették az elmosódott aranyozást, a könyv belsejéből szűrődő kattogás felerősödött, mintha egy rejtett kapcsoló aktiválódott volna. Ekkor a polcrendszer, amelyen a könyv állt, méltóságteljes, de egyértelmű hullámzásba kezdett. Nem dőlt el, csupán ringatózott, akár egy óceánjáró a viharos tengeren, csak éppen egy poros antikváriumban.
A halk nyikorgás, amely a faelemekből szűrődött, a bútorzat mélyéről fakadt, és mintha a polcokon sorakozó kötetek gerincét is végigsimította volna, mint egy láthatatlan hullám. Henderson mellkasán a felelősségtömb lüktetése egyre inkább a polc mozgásának ütemét vette fel. Ez már nem csupán szárazföldi tengeribetegség volt, hanem valami sokkal intimebb, egy szimbiotikus reakció a bolt tehetetlenségére, egy bürokratikus rituálé, amibe a bútorzat is beavatódott.
Az Antikvárius elégedetten hunyorított a monoklija mögül. – Látja, Mr. Henderson? A belső áramlat megtalálta a rezonátorát. A bürokrácia nem puszta elvont fogalom, hanem mélyen fizikai erő. Képes a tárgyakat is saját logikája szerint hajlítani. Egy el nem rendezett számla gravitációja megváltoztatja a téridőt, még egy antikváriumban is.
Henderson, miközben a polc ringatózott alatta, és a könyvek, mintha feszülten figyelték volna az eseményeket, érezte, hogy a kezében tartott kötet súlya mintha megnőtt volna. A kattogás már egyértelműen egy mechanizmusra utalt, amely most felpörgött, mint egy belső számláló. Az Antikvárius szavai visszhangoztak: „a hivatali gravitáció elengedhetetlen a kalibrációhoz.” De mi kalibrálódott most, és miért épp ez a könyv volt a katalizátor? A rejtélyes mechanika hangja lassan betöltötte a feszült bolt levegőjét.