186/8. A csend könyvelője — A rezonáló trombitás

Az Antikvárius épphogy meg tudta markolni a kezében lévő, végzetszerű papírfecnit, amikor a bolt hátsó szobája felől egy hirtelen, tompa koppanás zavarta meg a beállt csendet. Ezt követte egy halk, ám annál határozottabb köhécselés, mintha valaki egy elfeledett sarokból igyekezne felhívni magára a figyelmet, a Hivatal szigorú akusztikai rendeleteit messzemenőkig figyelembe véve. Mr. Henderson volt az, aki a küszöbön állt, arcán azzal a már-már irritálóan reményteljes mosollyal, amely mintha sosem kopna le róla, még a legabszurdabb hivatali értesítések hallatán sem.
Kezében egy rozsdás, trombitára emlékeztető tárgyat tartott, amelynek végén egy apró, tollból készült csengő lógott, alig észrevehetően billegve. „Jó reggelt, Antikvárius úr! Látom, ön is felfedezte a Hivatal legújabb mesterművét” – mondta Mr. Henderson, anélkül, hogy megvárta volna a választ, a papírfecnire bökve a trombitaszerű eszköz végével. „Én is épp a megoldáson dolgoztam. Ez itt… a `Decibel-Visszhangzó Készülék`. Képes kompenzálni a »túlzott csendet« oly módon, hogy nem generál *új* hangot, hanem visszhangosítja a *hiányzót*. Zseniális, nemde?”
Az Antikvárius csak bámult rá, miközben az értetlenkedés és a kétségbeesés árnyékai táncoltak az arcán. „De Mr. Henderson, a Hivatal most pont az ilyen kompenzációkat bünteti! Ezt írja a pótdíjról szóló értesítés!” – mondta, miközben remegő ujjával a diagramokra mutatott. „Ez a palack is emiatt rezonál!”
Mr. Henderson meglepetten felvonta a szemöldökét. „Azon a papírfecnin? Na, látja, pont ezért jöttem! Azt hittem, ez egy régi kották gyűjteményének reklámja. Aztán rájöttem, hogy az akusztikai auditra való felkészüléshez *nekünk* is szükségünk van némi… akusztikai álcázásra. Az én készülékem azonban diszkrét. Csak a Hivatal »hivatalos« zajküszöbe alatt működik. Mint egy titkos, hangtalan hadsereg, amely visszapumpálja a decibeleket, de csak a csendesség látszatát fenntartva.”
Mr. Henderson lelkesen intett a trombitával, amitől a tollból készült csengő alig hallhatóan megrezdült. Az Antikvárius előbb a palackra nézett, amely tovább vibrált, majd Mr. Henderson „Decibel-Visszhangzó Készülékére”, és az az érzése támadt, hogy Mr. Henderson optimizmusa ezúttal nem reményt, hanem egy újabb, még kifinomultabb bürokratikus csapda felé taszítja őket. A csend számlája már önmagában is abszurd volt, de most egy olyan megoldás jelent meg a színen, ami garantáltan még abszurdabb büntetést vonhat maga után. A néma gramofon a sarokban mintha halkan felsóhajtott volna, vagy talán csak a Hivatal következő rendeletének árnyéka suhant át rajta.