179/10. A véglegesített átsorolás — A kiállított tulajdonjog

A vizes papírcsík finom kék tintával közvetítette a hőtani rendszer végső határozatát. Az antikvárius lehajolt, apró szemüvegét az orrára illesztette, és látható megelégedéssel olvasta fel a tömör sorokat.
– „A szerszámbérlet zálogkötelezettsége a testhőmérséklet hiánytalan átadásával teljesült. A csavarkulcs mint fődolog, valamint a hozzá fagyott kezelő mint tartozék tulajdonjoga a helyiség leltári állományába átsorolva.” – A kereskedő halk, megkönnyebbült sóhajt eresztett meg. – Gratulálok, Henderson úr. Ön immár nem ügyfél, hanem az antikvárium hivatalosan bejegyzett, beépített berendezése.
Henderson szeme tágra nyílt a döbbenettől, amint a fémfülke csipesze végre engedte a szorítást, ám a csavarkulcs markolata azonmód hideg, elválaszthatatlan fémkapocsként forrt össze a tenyerével. A cső falán lévő réztábla csikordulva megfordult, és a „Gondnok” felirat alatt megjelent Henderson saját neve.
– Ez abszurdum! Én csak a teámat akartam kifizetni! – kiáltotta, miközben megpróbálta elengedni a nehéz szerszámot, de a hőtani kötés engedhetetlennek bizonyult.
Az antikvárius megigazította zakóját, elégedetten felvette a pultról a kalapját, és az ajtó felé indult.
– A számlát kiegyenlítette, a leltárhiányt megszüntette. Az én szolgálatom lejárt, a műszakja most kezdődik. A kasszakulcsot a harmadik fiókban találja.
A kereskedő halkan bezárta maga mögött az utcai ajtót. A csöndes, zúzmarás szobában a rézcsőből újabb gőzsugár csapott ki, miközben az utcai kapualj felől egy ismeretlen, nehéz léptekkel közeledő alak árnyéka vetült az üvegajtóra.