108/1. A teherlift rakománya — A pótlandó egyensúly

A fémrácsos teherlift fülsértő csikorgással állt meg az irattár bejárata előtt. A rozsdás rács automatikusan felcsördült, feltárva a fülke belsejét. Élő látogató helyett csupán egyetlen, durva vászonba csomagolt, gondosan lepecsételt tölgyfa láda állt a dohos fapadlón. A tetejére szegecselt réztábla felirata élesen csillogott: „74,00 kg – Személyes kiegyenlítő tétel, átvételre vár.”
– Ennyit a hetvennégy kilós megmentőről – sziszegte az Antikvárius, miközben dühösen megigazította az orrán a pápaszemét. – A ház nem embereket küld, Henderson, hanem leltári tételeket! Ön megevett egy száraz süteményt, a rendszer pedig azonnal kiszámlázta a hiányzó holtsúlyt.
Henderson, akinek a torkában még mindig ott kapart a kekszpor, élesen felhorkant. Megragadta a láda fémfülét, hogy berángassa a zárt irattárba, de a doboz meg sem mozdult. Mintha a lift padlójához hegesztették volna.
– Ne rángassa, tehetetlen alak! – vágta rá az Antikvárius. – A tehermátrix csak akkor fogadja el a csomagot, ha a nyugtát is érvényesítjük.
Ekkor a láda tetején lévő rézfedél halk pattanással felnyílt. Belsejéből nem ólomnehezék, hanem egy apró, rugós mechanizmussal hajtott sárgaréz írógép emelkedett ki, amiből egy halványkék papírcsík tekereredett ki, egyenletes ketyegés kíséretében.