107/3. A mechanikus emésztés — A grammra mért lebomlás

A fémes pattogás ritmusa gyorsult, majd a szekrény porlepte hátfalából kicsapódott egy apró, sárgaréz számlálószerkezet. Tintás papírcsík tekergett elő belőle, akár egy kiszáradt, keskeny nyelv.
– Ne mozogjon hirtelen! – szisszent fel az Antikvárius, és óvatosan lefejtette a szalagot a fogaskerekek közül. – A ház leolvasta az első nyelést. De van egy apró statikai fennakadás.
– Miféle fennakadás? – kérdezte Henderson, feszülten szorongatva a bádogdobozt. A gyomrában lévő sűrű leves súlya ugyan megnyugtatta a falban futó sodronyokat, ám a szerkezet most idegesen ketyegett.
– Az emésztés, Mr. Henderson. Kalóriaégetés során Ön hőt és gázokat bocsát ki. A tömegvesztés óránként pontosan két és fél gramm. Az iktatórendszer ezt égetési veszteségként regisztrálja, és a lambéria tágulásával kompenzálja.
Az Antikvárius a papírcsíkra mutatott, ahol apró betűkkel állt a szigorú végzés: „Anyagcsere miatti feszültségcsökkenés. Kiegészítő nehezék vagy folyamatos kalóriabevitel kötelező.”
– Ez azt jelenti… – nyelt egyet Henderson.
– Azt, hogy ha abbahagyja az evést, a ház jobb szárnya a leépülő szénhidrátok ütemében fog balra dőlni – mondta az Antikvárius, és egy újabb gőzölgő adagot csúsztatott elő a szék alól.
Henderson fásultan emelte szájához a kanalat. A folyosó felől ekkor mély, fémes kondulás visszhangzott, mintha egy gigantikus inga ütött volna el egy ismeretlen órát.