107/2. A dobozolt csirkeaprólék — A kalóriabalansz

Henderson óvatosan benézett a kifakult tölgyfa szekrény mögé, feszülten szorítva a még gőzölgő bádogdobozt. A szűk résben az Antikvárius ült egy összecsukható kempingszéken, és méltóságteljes nyugalommal szürcsölte a saját adagját egy hosszú, hajlított üvegcsövön keresztül.
– Maga az? – suttogta Henderson, miközben a sarkában futó ellensúly-kocsi halk gurgulázással korrigálta a hajolási szögét. – Azt hittem, a falak…
– A falak nem esznek csirkeaprólékot, Mr. Henderson, bár a mészréteg kétségkívül meghálálná a kalciumot – felelte az Antikvárius, és egy zsebkendővel finoman megtörölte a szája szélét. – A házkezelőség iktatórendszere rendkívül egzakt. A tömeg megőrzésének törvénye szerint, ha Ön mint bejegyzett feszítőelem energiát veszít a félelem miatti izzadás által, a ház jobb szárnya azonnal megsüllyed három tizedmillimétert.
– Szóval ezt… meg kell ennem? – kérdezte Henderson remegő kézzel, a forró bádogfedélre pillantva.
– Haladéktalanul – bólintott az Antikvárius. – A grízgaluska a beépített tömeg. Ha nem fogyasztja el, a hiányzó súlyt a rendszer a folyosói falburkolat rugalmassági együtthatójából vonja le. És higgye el, a lambéria nem szereti a hiányt.
Henderson kétségbeesetten felpattintotta a fedelet, és bekapott egy kanál sűrű, sós levest. Abban a pillanatban a falakból kivezető acélsodrony feszültsége érezhetően enyhült.
A szekrény mélyéről ekkor egy apró, fémes pattogás hallatszott, mintha egy elszabadult rugó kezdett volna lassan pörögni a sötétben.