106/3. A fémes nehezék — A bejegyzett ellensúly

Henderson óvatosan kinyújtotta a kezét, és felemelte a rézcsőből kibukkanó apró tárgyat. Egy tömör, nehéz réznehezék volt az, amelynek oldalába finom véséssel friss betűket maratott a gépezet.
Az Antikvárius közelebb hajolt, orrára illesztette a nagyítót, s halkan felolvasta az írást:
– „Bejegyzett statikai ellensúly: hetvennyolc kilogramm. Azonosító: Mr. Henderson.”
Henderson értetlenül pislogott, s megpróbált visszalépni egy lépést, ám a cipője talpa szokatlanul nehezen vált el a tölgyfa padlótól. A parketta alatti gerendázat mintha hálásan felsóhajtott volna a súlya alatt.
– Úgy tűnik, a rendszer mégsem egy elakadt szótárt talált a járatban – jegyezte meg az Antikvárius szárazon, miközben elégedetten zsebre vágta a nagyítót. – A kiállított számla nem javítási költség volt, hanem az Ön fizikai jelenlétének könyvelési bizonylata. Az épület alapszerkezete Önnel számol a sarkon álló bérház dőlésszögének kiegyenlítésére.
A vakolat mögött ekkor egy utolsó, fémes kattanás hallatszott. A réznyílás felett apró fedél csapódott le, rajta a felirattal: „Tétel lezárva. Az ellensúly elmozdítása büntetőjogi felelősséggel jár.”
Az Antikvárius megigazította a zakóját, és a kijárat felé indult.
– Rendkívül kedvező fordulat. A könyvelés pontos, a ház pedig megáll a lábán – mondta halkan. – Ne felejtsen el ott maradni, Henderson úr.
Henderson mozdulatlanul állt a sötétedő szoba közepén, mint egy precízen elhelyezett épületelem, miközben a vakolat mögötti sötétségből egy apró, hűvös huzat indult meg a szomszédos folyosó felé.