103/1. A beosztási jegyzék — A frissített műszak

Henderson és az Antikvárius mereven bámulták a pultból kiemelkedett új sárgaréz mérőórát. A mutató még mozdulatlanul állt a nullás értéken, de a mechanika mélyén megbúvó fogaskerekek halk, szorgalmas ketyegéssel jelezték az idő múlását. A zárva maradt tölgyfa ajtó felől semmi zaj nem szűrődött be; az utcai forgatag mintha teljesen megszűnt volna.
– Tulajdonképpen... az alkalmazotti státusznak is megvannak a maga előnyei – törte meg a csendet Henderson, miközben igyekezett megőrizni a tőle megszokott hivatali méltóságot. – Nincs többé vállalkozói kockázat, se leltárhiány.
Az Antikvárius csak szótlanul bólintott, bár a keze még mindig érezhetően remegett. A pult szélén ekkor fémes csikorgással kinyílt egy keskeny nyílás, s egy vastag, perforált szélű kartonlap emelkedett ki belőle. A sárgaréz betűk pontos nyomtatással rögzítették az esti műszak első teendőjét: a fogaskerekek éjszakai olajozását és a gőzkondenzátum manuális leeresztését.
A kartonlap alján apró, gépelt betűkkel állt a kötelező viselet leírása is. Henderson lassan felvette a pult alól felbukkanó, olajfoltos vászonkötényt, s átnyújtotta a másikat remegő kollégájának. Az automatizált antikvárium falai között a lámpák fénye lassan halványodni kezdett, átadva a helyét a gőzcsövek sejtelmes, derengő izzásának.