2222 · Cső-Mária
Vörös vészfényben
A vörös vészfény ütemes villogásában János ujjai görcsösen fonódtak Alinda csuklójára. A szorítás fájdalmas volt, mégis az egyetlen szilárd pontot jelentette a vibráló sötétségben. Az öregember nehéz, csoszogó léptei és rekedt szitkozódása alig néhány méterre tőlük visszhangzott a fémfalak között.
– Engedj el, megfojtod a kezem! – sziszegte Alinda, de nem rántotta el magát. Haragvó tekintetük a félhomályban találkozott. János arcán a dühöt egy pillanatra felülírta a kiszolgáltatottság; nemcsak a Kolónia büntetésétől félt, hanem attól is, hogy elszakadnak egymástól.
– Ha most elválik az utunk, soha többé nem talállak meg ebben a labirintusban – suttogta a fiú, és feszült vonásai mögött felsejlett a kétségbeesett ragaszkodás. Alinda dühösen, mégis megadóan biccentett. A düh most nem egymás ellen, hanem a mindent gúzsba kötő rendszer ellen irányult, amely még az egymásba kapaszkodást is bűnnek tekintette.
A csattogó léptek irányt váltottak, az ősz hajú alak közvetlenül a hátuk mögött dörömbölt egy fémdobozon. János finoman meglökte Alindát egy keskeny, kábelekkel teli szellőzőrés felé, amely az L-lakószektor mélyébe vezetett. Ez a közös döntés, a hallgatag szövetség végleg megpecsételte a sorsukat. Egymást segítve, szorosan egymáshoz simulva csúsztak be a szűk folyosóra, miközben a dühös öregember kiáltásai lassan elenyésztek a generátorok tompa morajlásában.
– Engedj el, megfojtod a kezem! – sziszegte Alinda, de nem rántotta el magát. Haragvó tekintetük a félhomályban találkozott. János arcán a dühöt egy pillanatra felülírta a kiszolgáltatottság; nemcsak a Kolónia büntetésétől félt, hanem attól is, hogy elszakadnak egymástól.
– Ha most elválik az utunk, soha többé nem talállak meg ebben a labirintusban – suttogta a fiú, és feszült vonásai mögött felsejlett a kétségbeesett ragaszkodás. Alinda dühösen, mégis megadóan biccentett. A düh most nem egymás ellen, hanem a mindent gúzsba kötő rendszer ellen irányult, amely még az egymásba kapaszkodást is bűnnek tekintette.
A csattogó léptek irányt váltottak, az ősz hajú alak közvetlenül a hátuk mögött dörömbölt egy fémdobozon. János finoman meglökte Alindát egy keskeny, kábelekkel teli szellőzőrés felé, amely az L-lakószektor mélyébe vezetett. Ez a közös döntés, a hallgatag szövetség végleg megpecsételte a sorsukat. Egymást segítve, szorosan egymáshoz simulva csúsztak be a szűk folyosóra, miközben a dühös öregember kiáltásai lassan elenyésztek a generátorok tompa morajlásában.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- egy-oregember
- janos-g534
Helyszín
- generator-egyseg
Előző jelenet szereplői
- alinda
- egy-oregember
- janos-g534
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.