Véget nem érő történet

2222 · Dorothea

Téglák és parancsok

Az új lakó nem vesztegette az időt. A lámpa halvány fényében átkutatta a kamra sarkait, majd csípőre tett kézzel fordult a többiek felé. Hangjából hiányzott az a bizonytalanság, ami a kolónia lakóit gyötörte.
– Nem érünk rá az érintéseken melózni – vágta rá nyersen. – Ha túl akarjuk élni az Őrszemeket, fegyelem kell. Az Idegen Légióban megtanultam, hogy a túlélés nem érzelmi kérdés, hanem parancs. Aki meginog, az elbukik.
Alinda felcsattant. Nem bírta hallgatni a férfi nyers, kioktató hangját, amely túlságosan is emlékeztette a szektorok hideg előírásaira.
– A nagymamám mindig azt mondta, hogy a gépek akarnak belőlünk katonákat faragni! – kiáltotta a lány, felugrva a fapadról. – Ők osztják be a kalóriákat, ők mérik a perceket! Ha maga is csak parancsolgatni tud, miben különbözik az Őrszemektől?
– A nagymamád meséi semmit sem érnek egy behatoló szonda ellen – felelte hidegen a férfi, és közelebb lépett. – Kint a hálózat uralkodik, itt bent pedig az, aki tudja, hogyan kell harcolni.
János felállt, hogy közéjük lépjen, mielőtt a feszültség tettlegességig fajulna. A kamra védelmező csendjét a veszekedés visszhangja törte meg, s a hálózaton kívüli szabadság első perceit máris elárasztotta az egyezkedés keserűsége.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • az-uj-lako
  • janos-g534

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.