Kritikus feszültség

– Nem bírom ezt a képmutatást, János! – sziszegte Alinda, miközben a dinamó lendkereke vörösen izzó szikrát vetett a hálózati túlterheléstől. – Inkább dögöljek meg a futószalagon, mint hogy a te látványos jóindulatod miatt csapják le a mi szektorunk biztosítékát!
János arca eltorzult a dühtől, ahogy még keményebben taposta a hideg acélpedált.
– Túlterhelt a hálózat, Alinda! A tizenkettes blokk wattmérője az egekben van! Ha most nem veszek át tőletek kétfázisnyi ellenállást, a nagymamád még ma éjjel a lencsefejtőben végzi! Ezt akarod?
– Elég legyen mindkettőtökből! – csattant fel a nagymama, bár a tüdeje sípolt a megterheléstől. A szemei dühösen villogtak a félhomályban. – Ne veszekedjetek úgy, mint az elromlott áramkörök! Nem a hálózati egyensúly teszi az embert, hanem az, hogy nem hagyjuk egymást megdögleni!
– De a hálózat azonnal letilt! – vágott közbe Alinda élesen, a fogát csikorgatva. – L656-ról is így beszéltek, mielőtt elvitték az ötös szektorba! Ha átcsoportosítod a wattokat, János, az ellenőrző egység lekapcsolja a fejadagokat!
– Akkor kapcsolja le! – vágta rá János, szemeiben vad, kétségbeesett dühvel. – Nem érdekel a szabályzatuk. Nem hagyom, hogy leálljon a láncotok.
A transzformátor vészjóslóan megbicsaklott, s a zöld LED-ek fénye halvány narancsra váltott. A túlfeszültség elérte a szektor tűréshatárát.