Kilociklusok nyomása

A tizenkettes pad gépágya vibrált a túlfeszültségtől. Alinda izmai görcsbe rándultak, ahogy a megszaladt wattmérő mutatója a vörös zóna szélén táncolt. A hálózat megbillent: a fővezeték túlhajtotta a söntöket, és a csarnok mennyezeti lámpái veszedelmesen felizzottak. A lány nem bírta tovább a nagymama csendes, lehajtott fejjel végzett taposását, sem a nosztalgikus mesék elfojtott szellemét. Egyetlen meggondolatlan rántással áttette a fogaskereket, hogy átvegye az öregasszonyra nehezedő nyomást, de a hirtelen terhelés majdnem lecsapta a szektor biztosítóegységét.
– Ne! – szisszente a nagymama, hangjában száraz félelemmel. – Nem látod, hogy megingatod a rendszert?
– Nem érdekel a rendszer! – vágta rá Alinda hirtelen haraggal, szemeit a vibráló kijelzőre szegezve. A combjai égtek, a tüdeje sípolt. A túlterhelt hálózat visszarúgott: a szomszédos pedálsorok visszajelzői sorra sárgára váltottak. Az energiaingadozás felborította a csarnok kényes egyensúlyát, és a mennyezeti dobozokból fémes sercegés hallatszott. A kolónia szigorú rendjében egyetlen ilyen meggondolatlan kiugrás az egész blokk fejadagját fenyegette.
János-g534 a párhuzamos sorról éles pillantást vetett rájuk. Látta, hogy a lány a teljes kimerülés szélén áll, miközben az őrszem optikai szenzora újra feléjük fordult. A fiú a saját fizikai határait semmibe véve növelte a fordulatszámot a szomszédos gépnél, megpróbálva elnyelni a felesleges csúcsáramot, mielőtt a hálózati automata büntetőleállást léptetne életbe. Alinda azonban dacosan elutasította a segítséget; vadsága és türelmetlensége felülírta a józan megfontolást.
A mennyezeti vezeték sziszegve adta át a túláramot, a csarnok levegője megtelt az ózon égett szagával. Alinda dühösen, megszakadó légzéssel hajtott tovább, tudva, hogy minden egyes elhamarkodott mozdulata közelebb sodorja őket a kolónia fagyos ítéletéhez.