2222 · Szél-Kata
János kiállása
A csend L656 szavai után súlyosabb volt, mint bármely gépek zúgása. János elengedte Alinda kezét, de tekintete az idős katonára szegeződött. Benne is ébredt valami, egy elfojtott dac, amit L656 szavai szabadítottak fel. A Nagymamája meséi a kinti életről, a napfényről, most éles valósággá váltak az elméjében. Nem akart „üzemanyag” lenni. Nem akarta, hogy az élete pusztán egy mérhető adatpont legyen a hálózaton. A „hogy lesz az ember” kérdése most kapott konkrét, fájdalmas értelmet, és már nem csak Alinda számára.
G302, aki eddig inkább csendes szemlélője volt az eseményeknek, óvatosan előrehajolt. „De akkor mi a megoldás?” – kérdezte halkan, hangjában a remény és a kétség furcsa elegye. „Csak bujkálni lehet?”
L656 tekintete végigsöpört a fiatalokon, mintha felmérné a bennük rejlő potenciált. „A rendszer ereje a passzivitásotokban rejlik. A napirend nyomásában, ami mindannyiótokat a pedálokhoz láncol. De ti már átléptétek a határt. Az L-szektor küszöbét. Ezt az Őrszemek észlelni fogják. Kérdés, meddig maradhattok észrevétlenek.”
János egy lépést tett az idős férfi felé. „És ha nem akarunk visszamenni? Ha nem akarunk olyanok lenni, mint ők, akik csak termelik az energiát, hogy fenntartsák a haldokló gépezetet?” Szavaiban nem félelem volt, hanem egy mélyről jövő, alig leplezett elszántság, ami Alinda szívét is megdobogtatta. L656 szemeiben felvillant valami, egy rejtett elismerés, egy hasonló szellem felismerése. A Nagymama tanításai, miszerint az ember több, mint a teste, most Jánoson keresztül öltöttek valós formát. Ez volt az a pillanat, amikor János kilépett a háttérből, és saját hangján, tiszta elkötelezettséggel szólt. A kolónia szürke falai között a „hogyan tovább” kérdése egyre sürgetőbben válaszra várt, és most már nem csak Alinda kereste azt. A levegőben érezhető volt a közelgő döntés súlya.
G302, aki eddig inkább csendes szemlélője volt az eseményeknek, óvatosan előrehajolt. „De akkor mi a megoldás?” – kérdezte halkan, hangjában a remény és a kétség furcsa elegye. „Csak bujkálni lehet?”
L656 tekintete végigsöpört a fiatalokon, mintha felmérné a bennük rejlő potenciált. „A rendszer ereje a passzivitásotokban rejlik. A napirend nyomásában, ami mindannyiótokat a pedálokhoz láncol. De ti már átléptétek a határt. Az L-szektor küszöbét. Ezt az Őrszemek észlelni fogják. Kérdés, meddig maradhattok észrevétlenek.”
János egy lépést tett az idős férfi felé. „És ha nem akarunk visszamenni? Ha nem akarunk olyanok lenni, mint ők, akik csak termelik az energiát, hogy fenntartsák a haldokló gépezetet?” Szavaiban nem félelem volt, hanem egy mélyről jövő, alig leplezett elszántság, ami Alinda szívét is megdobogtatta. L656 szemeiben felvillant valami, egy rejtett elismerés, egy hasonló szellem felismerése. A Nagymama tanításai, miszerint az ember több, mint a teste, most Jánoson keresztül öltöttek valós formát. Ez volt az a pillanat, amikor János kilépett a háttérből, és saját hangján, tiszta elkötelezettséggel szólt. A kolónia szürke falai között a „hogyan tovább” kérdése egyre sürgetőbben válaszra várt, és most már nem csak Alinda kereste azt. A levegőben érezhető volt a közelgő döntés súlya.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- g302
- janos-g534
- l656
Helyszín
- l-lako-szektor
Előző jelenet szereplői
- alinda
- g302
- janos-g534
- l656
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.