2222 · János Szikra
A választás pillanata — új hang
L656 hosszú pillantást vetett Jánosra, mintha egy régi, elfeledett parancsnokság emlékét látná benne. „A szavak súlyosabbak, mint a pedálok nyikorgása, fiú” – mondta halkan, de hangja áthatolt az L-szektor csendjén. „Az »üzemanyag« nem kérdez, nem gondolkodik. Ti hárman már gondolkodtok. Ez a legveszélyesebb dolog a rendszer számára.” Egy pillanatra a mennyezet sápadt fénycsövei megrezdültek, pislákoltak, majd visszanyerték stabil, ám gyenge ragyogásukat. A kolónia hálózata nyögött a terhelés alatt, és ez a jelenség egyre gyakoribbá vált.
„A bujkálás nem megoldás, csak időnyerés” – folytatta L656, tekintetét Jánosról Alindára és G302-re fordítva. „De ti már itt vagytok. Az Őrszemek valószínűleg már észlelték a jelenléteteket, még ha nem is tudják, hol vagytok pontosan. Az L-szektor peremén vannak rejtett járatok, amelyek ideiglenes menedéket adhatnak, de a döntés a tiétek. Vissza a megszokott ritmusba, vagy… szembenézni az ismeretlennel?”
Alinda Jánosra nézett, szemeiben a bátor kérdés, amit korábban L656-nak szegezett, most János felé irányult: „Mit tegyünk?” G302 is várakozóan állt, az öklét szorítva. János érezte a rá nehezedő súlyt, de egyben a Nagymama szavainak erejét is. „Az ember nem adja fel a lelkét a gépeknek” – tanította neki. Ez most már nem csak egy mese volt. Ez egy választás volt, a sajátja.
„Nem megyünk vissza” – mondta János határozottan, hangjában visszhangzott az elhatározás, ami meglepte Alindát és G302-t is, de L656 arcán csak egy halvány elismerés futott át. „De hogyan tovább? Mit tehetünk?” – tette hozzá, most már az idős férfihoz fordulva, aki katonai múltjával és az elnyomó renddel szembeni dacával élő bizonyítéka volt annak, hogy más út is létezhet. A kolónia falai között eddig észrevétlen János most a csoport élére állt, kezébe vette a „mi lesz vele” kérdését, és készen állt rá, hogy megkeresse a választ.
„A bujkálás nem megoldás, csak időnyerés” – folytatta L656, tekintetét Jánosról Alindára és G302-re fordítva. „De ti már itt vagytok. Az Őrszemek valószínűleg már észlelték a jelenléteteket, még ha nem is tudják, hol vagytok pontosan. Az L-szektor peremén vannak rejtett járatok, amelyek ideiglenes menedéket adhatnak, de a döntés a tiétek. Vissza a megszokott ritmusba, vagy… szembenézni az ismeretlennel?”
Alinda Jánosra nézett, szemeiben a bátor kérdés, amit korábban L656-nak szegezett, most János felé irányult: „Mit tegyünk?” G302 is várakozóan állt, az öklét szorítva. János érezte a rá nehezedő súlyt, de egyben a Nagymama szavainak erejét is. „Az ember nem adja fel a lelkét a gépeknek” – tanította neki. Ez most már nem csak egy mese volt. Ez egy választás volt, a sajátja.
„Nem megyünk vissza” – mondta János határozottan, hangjában visszhangzott az elhatározás, ami meglepte Alindát és G302-t is, de L656 arcán csak egy halvány elismerés futott át. „De hogyan tovább? Mit tehetünk?” – tette hozzá, most már az idős férfihoz fordulva, aki katonai múltjával és az elnyomó renddel szembeni dacával élő bizonyítéka volt annak, hogy más út is létezhet. A kolónia falai között eddig észrevétlen János most a csoport élére állt, kezébe vette a „mi lesz vele” kérdését, és készen állt rá, hogy megkeresse a választ.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- g302
- janos-g534
- l656
Helyszín
- l-lako-szektor
Előző jelenet szereplői
- alinda
- g302
- janos-g534
- l656
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.