2222 · DITKE (Csőrsz Edit)
Idegen fegyelem
„Ne mozdulj!” – egy rekedt, parancsoló hang vágott át a félhomályon, még mielőtt Alinda teljesen beléphetett volna a fülkébe. Egy magas, szikár férfi lépett elő az agyagszerű falak árnyékából. Kopott, katonai szabású zubbonyán még látszottak a régi egység halvány jelzései. Ő volt L656, az új lakó, akiről a szektorban suttogtak.
„Nem vagyunk őrszemek,” suttogta Alinda, és óvatosan leengedte a zseblámpát, hogy ne vakítsa el a férfit. „Alinda vagyok. Ők pedig a barátaim, G302 és János.”
A férfi gyanakodva mérte végig őket. Tekintetében nem a kolónia lakóinak megszokott, fásult engedelmessége, hanem valami vad, idegen fegyelem tükröződött. „A blokk közös képviselője küldött titeket? Az a fémfejű besúgó? Megmondtam neki is: az idegen légióban szolgáltam odafent, mielőtt idezártak volna minket. Nem fogom jelenteni a napi watt-fogyasztásomat, és nem pedálozok a parancsukra.”
János óvatosan egy lépést tett előre. „A képviselőnek semmi köze hozzánk. Mi magunk miatt jöttünk. Ha tényleg a légióban szolgáltál a felszínen… akkor te még tudod, milyen az igazi ég.”
L656 arca megenyhült egy pillanatra, de a szigor megmaradt a hangjában. „Tudom. És azt is tudom, hogy itt lent az emberi kapcsolat csak felesleges teher a rendszernek. Ha az Őrszemek bemérik ezt a zugot, mindannyian energiacellák leszünk.”
Alinda közelebb lépett. Tekintetük találkozásában ott vibrált a tiltott vonzalom – az a veszélyes, meleg érzés, amiről otthon a sötétben csak a nagymamának mert suttogva mesélni, hiszen a kolónia generátor-egységeiben a szerelem halálos bűnnek számított. „Nem félünk tőlük,” mondta a lány halkan, miközben a pulzáló fény halványan megvilágította az arcukat. „Taníts meg minket élni.”
„Nem vagyunk őrszemek,” suttogta Alinda, és óvatosan leengedte a zseblámpát, hogy ne vakítsa el a férfit. „Alinda vagyok. Ők pedig a barátaim, G302 és János.”
A férfi gyanakodva mérte végig őket. Tekintetében nem a kolónia lakóinak megszokott, fásult engedelmessége, hanem valami vad, idegen fegyelem tükröződött. „A blokk közös képviselője küldött titeket? Az a fémfejű besúgó? Megmondtam neki is: az idegen légióban szolgáltam odafent, mielőtt idezártak volna minket. Nem fogom jelenteni a napi watt-fogyasztásomat, és nem pedálozok a parancsukra.”
János óvatosan egy lépést tett előre. „A képviselőnek semmi köze hozzánk. Mi magunk miatt jöttünk. Ha tényleg a légióban szolgáltál a felszínen… akkor te még tudod, milyen az igazi ég.”
L656 arca megenyhült egy pillanatra, de a szigor megmaradt a hangjában. „Tudom. És azt is tudom, hogy itt lent az emberi kapcsolat csak felesleges teher a rendszernek. Ha az Őrszemek bemérik ezt a zugot, mindannyian energiacellák leszünk.”
Alinda közelebb lépett. Tekintetük találkozásában ott vibrált a tiltott vonzalom – az a veszélyes, meleg érzés, amiről otthon a sötétben csak a nagymamának mert suttogva mesélni, hiszen a kolónia generátor-egységeiben a szerelem halálos bűnnek számított. „Nem félünk tőlük,” mondta a lány halkan, miközben a pulzáló fény halványan megvilágította az arcukat. „Taníts meg minket élni.”
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- g302
- janos-g534
- l656
Helyszín
- l-lako-szektor
Előző jelenet szereplői
- alinda
- g302
- janos-g534
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.