2222 · Nap-Imre
A pulzáló fény
Alinda szíve továbbra is eszeveszetten dobogott, ahogy belépett a sötétbe. A nyirkos, földes szag az orrát csípte, de nem törődött vele. A kolónia steril, fémes folyosói után ez a hely idegen, szinte vad volt, mégis hívogató. Mintha a föld méhe hívta volna, egy ősi, elfeledett lélegzet. G302 és János szorosan a nyomában haladtak, lépteik óvatosabban koppantak a laza talajon, mint a lányé. A zseblámpa fénye reszketve táncolt a falakon, feltárva furcsa, szabálytalan repedéseket és kiemelkedéseket, melyek nem acélból vagy betonból voltak, hanem egyfajta megkeményedett agyagból, vagy talán még valami organikusabb anyagból. Ebben a sötét, csendes térben, ahol a kolónia zaja is elhalt, Alinda egyre erősebben érezte azt a különös vonzást, ami ide vezette. A nagymama történetei, a napfényről, a szabad választásról, most nem elmesélt emlékek, hanem valóságos, tapintható ígéretek voltak.
„Itt van,” suttogta Alinda, hangja alig hallhatóan tört meg az izgalomtól. Nem tudta, mit keres pontosan, csak egy irányba vonzotta valami láthatatlan erő. A kamra beljebb tágult, egy keskeny átjáró vezetett tovább, ahol a levegő mintha kissé melegebb lett volna. János megpróbálta megfogni a karját, de Alinda már tovább is siklott, mint egy árnyék.
G302 a zseblámpa fényével pásztázta a környezetet. „Várj, Alinda!” – intett, hangjában a feszültség. „Nem tudjuk, mi vár ránk.” De a lány már nem hallotta. Beljebb sietett a melegebb levegő felé, a várakozás szinte elviselhetetlenné vált benne. A folyosó végén egy halvány, pulzáló fényt vett észre, ami nem a megszokott kolóniavilágítás volt. Inkább egy pislákoló parázshoz hasonlított, ami valami láthatatlan forrásból táplálkozott, mintha a falak maguk lélegeztek volna. Ez a fény volt az, ami elárulta: nem egy elhagyatott kamrába tévedtek, hanem valaki élt itt. Valaki, aki másképp, a rendszeren kívül létezett. Az „új lakó” léte, az, hogy sikerült egy ilyen helyet kialakítania, a remény és a kérdés megtestesülése volt: hogyan lehet embernek maradni ott, ahol minden a gépek és a rendszer alá van rendelve?
A fény felé közeledve Alinda szeme hozzászokott a félhomályhoz. Egy alakot látott. Egy pillanatra megállt, mintha a lélegzete is elakadt volna. Ez nem lehetett más, mint az, akiért jött. A "kapcsolat" tétje érezhetően lógott a levegőben. Nem csak egy találkozás volt ez, hanem egy ígéret, egy esély a múlt emlékeinek újjáélesztésére, a jövő újradefiniálására a kolónia falain belül. A kolónia szigorú rendje összeomlani látszott ezen a rejtett helyen, a tiszta emberi akarat és érzés ereje pedig áthatolt a sötétségen.
„Itt van,” suttogta Alinda, hangja alig hallhatóan tört meg az izgalomtól. Nem tudta, mit keres pontosan, csak egy irányba vonzotta valami láthatatlan erő. A kamra beljebb tágult, egy keskeny átjáró vezetett tovább, ahol a levegő mintha kissé melegebb lett volna. János megpróbálta megfogni a karját, de Alinda már tovább is siklott, mint egy árnyék.
G302 a zseblámpa fényével pásztázta a környezetet. „Várj, Alinda!” – intett, hangjában a feszültség. „Nem tudjuk, mi vár ránk.” De a lány már nem hallotta. Beljebb sietett a melegebb levegő felé, a várakozás szinte elviselhetetlenné vált benne. A folyosó végén egy halvány, pulzáló fényt vett észre, ami nem a megszokott kolóniavilágítás volt. Inkább egy pislákoló parázshoz hasonlított, ami valami láthatatlan forrásból táplálkozott, mintha a falak maguk lélegeztek volna. Ez a fény volt az, ami elárulta: nem egy elhagyatott kamrába tévedtek, hanem valaki élt itt. Valaki, aki másképp, a rendszeren kívül létezett. Az „új lakó” léte, az, hogy sikerült egy ilyen helyet kialakítania, a remény és a kérdés megtestesülése volt: hogyan lehet embernek maradni ott, ahol minden a gépek és a rendszer alá van rendelve?
A fény felé közeledve Alinda szeme hozzászokott a félhomályhoz. Egy alakot látott. Egy pillanatra megállt, mintha a lélegzete is elakadt volna. Ez nem lehetett más, mint az, akiért jött. A "kapcsolat" tétje érezhetően lógott a levegőben. Nem csak egy találkozás volt ez, hanem egy ígéret, egy esély a múlt emlékeinek újjáélesztésére, a jövő újradefiniálására a kolónia falain belül. A kolónia szigorú rendje összeomlani látszott ezen a rejtett helyen, a tiszta emberi akarat és érzés ereje pedig áthatolt a sötétségen.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- g302
- janos-g534
Helyszín
- l-lako-szektor
Előző jelenet szereplői
- alinda
- g302
- janos-g534
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.