Emlékek és tilalmak

János óvatosan a kabátja belső zsebébe csúsztatta a még mindig meleg fémlemezt.
– Ezt ki kell juttatnunk innen – suttogta feszülten, miközben a járat sötét nyílása felé pislogott. – Ha az Őrszemek ráakadnak, végünk.
A nagymama száraz kezét Alinda vállára fektette.
– Nyugodj meg, János. Apád is pontosan így reszketett, amikor a szüleidet elválasztották tőlem a kvótakiosztáskor. A családunkból már alig maradt valaki. Apádat elnyelte a tisztítótűz, anyádat a fagyos kamrákba száműzték. Nem engedem, hogy te is így végezd, Alinda.
Alinda felkapta a fejét.
– Nagyi... anyáról sosem beszélsz. Tényleg egymást választották? A szabályok ellenére?
– Igen. És te pontosan ugyanígy nézel arra a fiúra. L656-ra – hajolt közelebb az öregasszony, fojtott, óvatos hangon. – Látom a tekintetedet a dinamóteremben. De jegyezd meg: a kolónián a kötődés egyenlő a halállal. A generátoroknál tiltott a szerelem. Ha megtudják, mit érzel iránta, feláldozzák a bio-kvóta oltárán.
– Ne emlegesd L656-ot! – szisszant fel János riadtan, és a nyirkos falhoz lapult. – Az Őrszemek léptei visszhangoznak a szomszédos járatban!
– Meg kell értenie! – nézett Alindára a nagymama. – A családunk története a tiltott választásokról szól. Ha meg akarod védeni őt és magunkat, el kell döntened, mész-e tovább ezen az úton.
Alinda megdermedt. A falak mögül tompa, fémes léptek zaja szűrődött át.