Véget nem érő történet

2222 · Szél-Kata

Elhallgatott szavak

A C-szektor szervizalagútjának sárgás szikrái mögött fojtogató gőz gomolygott. János megragadta Alinda csuklóját, és berántotta a lányt a szűk átjárón. A rozsdás vasajtó csattanva záródott mögöttük, kirekesztve az elosztóhelyiség éles zúgását.
– Erre – vetette oda János, ahogy a sötétben a falat tapogatta. A lépteik visszhangoztak a nyirkos betonfülkében, amely az elfeledett járatok felé vezetett.
– Honnan ismered ezt az utat? – kérdezte Alinda élesen, miközben igyekezett tartani a lépést. A düh még mindig fűtötte, de a kimerültség már a térdébe csapott. – Ez a szektor évtizedek óta le van zárva.
János egy pillanatra megtorpant a derengő piros vészlámpa alatt. Arca csupa korom és árnyék volt.
– A nagyanyád mutatta meg – felelte hidegen. – Mielőtt az őrszemek G534-nek kereszteltek volna, és mielőtt a kolónia szabályai szerint elutasított engem.
Alinda megrázta a fejét. A nagymama sosem mesélt G534-ről, csak a régi világ napsütéséről meg a fegyelemről, ami életben tartja a családot.
– Hazudsz! Ő sosem szegett törvényt!
– Nyilvánosan nem – mondta János, és hangjában elfojtott, kemény keserűség rezzent. – A törvény szerint nem tarthatott kapcsolatot egy megjelölt munkással. De titokban itt találkoztunk. Most pedig eljutunk a légcserélő kapcsolójához, mert tartozom neki annyival, hogy téged nem hagylak meglakolni az ő döntéseiért.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • janos-g534

Helyszín

  • c-szektor
  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • janos-g534

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.