Az Örökség Kapuja

A járat mélyebbnek tűnt, de a levegőben halvány melegség kezdett érződni, a nedves föld illata ősi, fémes szaggal keveredett. Janos megbotlott, lélegzete kapkodó volt. „Hideg… van. De valami fura meleg jön innen.” Hangja elfojtott suttogás volt, félelem szorította torkát. Alinda is észrevette a finom hőmérséklet-emelkedést, ami a zúgó, dallamos hang forrása felől áradt. Mintha a falak lélegeznének.
Ahogy követték a kanyargós járatot, a mohás falak simább, faragott felületeknek adták át a helyüket. Hieroglifák és minták bukkantak elő a félhomályból, halvány körvonalak, melyeket lámpájuk alig tudott megvilágítani. Közöttük a visszatérő nap-szimbólum, sokkal bonyolultabb és tisztább, mint a rozsdás kapun, gyakran megjelent. Nem csupán ábrázolás volt; inkább egy aláírásnak tűnt, egy követelésnek.
Alinda elméjében cikáztak a gondolatok, nagymamája elhalkult meséinek töredékeit rakta össze. „A napfény örökösei…” suttogta. „Azok, akik nem feledték a fényt. Akik hittek, hogy az ember nem a sötétbe született, hanem a nap alá.” A nagymama mindig úgy beszélt róluk, mint egy elfeledett népről, akik valaha a felszínt uralták, mielőtt a Kolónia elnyelte volna az égboltot. Janos csak remegett mellette, szemei kutattak a sötétben. „Ki… kicsodák ők? Még élnek?”
A dallamos zümmögés felerősödött, ritmikus lüktetéssé alakult, szinte szívveréssé. Előttük a járat egy tágasabb kamrába nyílt. A középpontban egy kolosszális szerkezet tornyosult, halványan izzott. Egy másik kapu volt, sima, sötét fémből készült, és puha, aranyló fényt sugárzott sok bonyolult faragványából. Szívében egy csodálatos nap-szimbólum, nagyobb, mint bármelyik másik, belső melegséggel pulzált. Ez nem csupán jelkép volt; forrásnak tűnt, egy ősi, szunnyadó erőnek. Alinda tudta, ez az, amiről a nagymama beszélt. A Napfény Öröksége.
Janos felkiáltott, hátrált egy lépést. „Ez nem… ez nem biztonságos! Mi az?” A félelem szorította össze torkát, de Alinda tekintete a kapura szegeződött. A családja hitte, hogy létezik egy út vissza a fénybe, és most úgy tűnt, megtalálták az első lépést. Ez a kapu volt az. A napfény örökösei nem csak a reményt hagyták hátra, hanem egy útvonalat is.