Az L-szektor őrei

– Nem a pótáram miatt jöttem, János – sziszegte Alinda, miközben a fal hideg fémlemezéhez lapult. A padló baljóslóan remegett a talpuk alatt. – L656-ot kell megtalálnom. Utoljára az L-szektor belső folyosójára osztották be szervizre.
– Megőrültél? – tágult ki az öregember szeme a döbbenettől. A mennyezeti sziréna éles sivítása átvágott a nehéz, olajszagú levegőn. – Az L-szektort percekre vagyunk a teljes lezárástól! A Sentinellek már a főlépcsőnél járnak. Ha meglátnak egy C-szektorból való lányt, te sem kerülöd el a bio-kvóta ítéletét.
– El kellett jönnöm – szorította össze a száját Alinda. eszébe jutott, hányszor mesélt a Nagymama a tiltott érzésekről. A Kolónia törvényei szerint a szerelem és a felesleges kötődés veszélyeztette a fűtőmag stabilitását. De L656 tekintete volt az egyetlen dolog, ami miatt még embernek érezte magát a pedálok monoton ritmusában.
Nehéz, ütemes léptek dobolása visszhangzott a rácsos folyosón. Két magas, páncélos alak tűnt fel a szektor kanyarulatában: a Sentinellek optikai pásztázói vörös sugárral söpörtek végig a falakon.
– Gyorsan, be az áramelosztó mögé! – rántotta meg Alinda kabátját János, de késő volt. A fénycsóva rászegeződött a lány arcára.
– Azonosítás! – harsant fel Őrszem-3 fémes, szintetikus hangja. – Engedély nélküli jelenlét az L-szektorban. Maradjanak mozdulatlanok!