2222 · Pedál-János
Az L-szektor küszöbén — új hang
A fűtőcső hidege szivárgott át Alinda tenyerén, mintha az L656-tal váltott jelzés utórezgései fagyosodtak volna meg az éjszakában. A nagymama halk horkolása betöltötte a fülkét, az öregember pedig mélyen, szaggatottan szuszogott a sarokban, mintha álmában is a kolónia terhe nyomná. Alinda nem tudott aludni. L656 szavai, a „fák levelei” és a „melegebb zöld” képe újra és újra felvillant a szeme előtt, egy tiltott, de annál vonzóbb világ ígéretével. A szerelem, a szabad emlék, a lázadás szikrája – mind olyan érzések voltak, amelyekről az Őrszemek listája azt súgta, energiát vonnak el, de most mégis ezek adtak neki erőt. Nem maradhatott tétlenül.
Óvatosan, hogy a rozoga padlódeszkák ne nyikorogjanak, lecsúszott a fekhelyéről. A sötétben tapogatózva magához vette a munkaruhája mellé készített, vékony, de strapabíró takarót, és a fülke ajtajához lopózott. Egyetlen pillantást vetett a két alvó alakra, akiknek biztonságát kockáztatta, majd kilépett a folyosó hűvös, mesterséges fényébe. A l-lakó szektorba vezető út nem volt egyszerű. A C-szektor folyosói ismerősek voltak, de az éjszakai csendben a szokásos monoton zúgás is fenyegetőbbnek tűnt. Minden árnyékban egy rejtőző Őrszemet sejtett, minden messziről hallatszó kopogás a letartóztatás előjele lehetett.
Ahogy távolodott a fülke-14-től, a kolónia elhagyatottabb részeibe merült. A járatok egyre szűkebbé váltak, a fűtőcsövek is ritkábban futottak, és a falakon vastagabb volt a por. A levegő hidegebb lett, a szagok pedig… mások. Nem a megszokott olajszag és az izzadság keveréke, hanem valami dohosabb, fémesebb aroma, ami a rozsda és az elfeledett vas útjára utalt. A L-lakó szektor bejáratát egy ideiglenesnek tűnő, de masszív fémrács zárta el. Mellette egy pislogó fény jelezte, hogy valami felügyeleti pont lehet.
Alinda épp az elhagyatott folyosó árnyékába húzódott, amikor a rács felől halk, szaggatott kattogást hallott. Egy mozgó fény vetődött a falra, majd két, alacsonyabb kategóriájú Őrszem-robot, a G-302-es modell két példánya fordult be a sarkon. Testük szürke fémből volt, karjaikból lógó kábelekkel, a fejük helyén pedig egy-egy tompa, vörösen izzó optika villogott. Alinda szíve a torkában dobogott. Már látta maga előtt a fagyoskamra hidegét, érezte a kolónia elutasításának súlyát. A robotok megálltak a rács előtt, és lassan, mechanikusan elkezdték átvizsgálni azt. Az optikájuk élesen pásztázta a környezetet, egyenesen Alinda rejtekhelye felé mozdultak.
Óvatosan, hogy a rozoga padlódeszkák ne nyikorogjanak, lecsúszott a fekhelyéről. A sötétben tapogatózva magához vette a munkaruhája mellé készített, vékony, de strapabíró takarót, és a fülke ajtajához lopózott. Egyetlen pillantást vetett a két alvó alakra, akiknek biztonságát kockáztatta, majd kilépett a folyosó hűvös, mesterséges fényébe. A l-lakó szektorba vezető út nem volt egyszerű. A C-szektor folyosói ismerősek voltak, de az éjszakai csendben a szokásos monoton zúgás is fenyegetőbbnek tűnt. Minden árnyékban egy rejtőző Őrszemet sejtett, minden messziről hallatszó kopogás a letartóztatás előjele lehetett.
Ahogy távolodott a fülke-14-től, a kolónia elhagyatottabb részeibe merült. A járatok egyre szűkebbé váltak, a fűtőcsövek is ritkábban futottak, és a falakon vastagabb volt a por. A levegő hidegebb lett, a szagok pedig… mások. Nem a megszokott olajszag és az izzadság keveréke, hanem valami dohosabb, fémesebb aroma, ami a rozsda és az elfeledett vas útjára utalt. A L-lakó szektor bejáratát egy ideiglenesnek tűnő, de masszív fémrács zárta el. Mellette egy pislogó fény jelezte, hogy valami felügyeleti pont lehet.
Alinda épp az elhagyatott folyosó árnyékába húzódott, amikor a rács felől halk, szaggatott kattogást hallott. Egy mozgó fény vetődött a falra, majd két, alacsonyabb kategóriájú Őrszem-robot, a G-302-es modell két példánya fordult be a sarkon. Testük szürke fémből volt, karjaikból lógó kábelekkel, a fejük helyén pedig egy-egy tompa, vörösen izzó optika villogott. Alinda szíve a torkában dobogott. Már látta maga előtt a fagyoskamra hidegét, érezte a kolónia elutasításának súlyát. A robotok megálltak a rács előtt, és lassan, mechanikusan elkezdték átvizsgálni azt. Az optikájuk élesen pásztázta a környezetet, egyenesen Alinda rejtekhelye felé mozdultak.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- egy-oregember
- g302
- nagymama
Helyszín
- c-szektor
- elfeledett-jaratok
- fulke-14
- l-lako-szektor
Előző jelenet szereplői
- alinda
- egy-oregember
- nagymama
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.