Az L-szektor kapujánál

Az őrszem fémes léptei elhaltak a gőztől nedves csarnokban. A kijelző zöld fénye nem hozott megnyugvást, csak a fojtogató rutin visszatértét jelezte. Alinda tüdeje égett a megfeszített pedálozástól, de a mellkasában tomboló harag nem csillapodott. A nagymama csöndes megadása és az elfojtott nosztalgia nem nyújtott vigaszt. A C-szektor szürke bezártsága és a kilátástalanság fojtogatta a lányt.
Amikor a műszakváltást jelző sziréna megszólalt, és a hálókamrák sötétbe borultak, Alinda nem aludt. Várt, míg a nagymama fáradt légzése elmélyült, majd kislisszolt a vaságyból. A gondolatai János-g534 körül forogtak, kit a múlt héten áthelyeztek az L-lakó-szektorba. A kolónia szigorú rendje tiltotta a szektorok közötti mozgást, de a lányt a hiány és a düh hajszolta.
Árnyékról árnyékra osonva hagyta el a C-szektort. Az összekötő alagút felé haladva a falak nedves hidege átjárta a ruháját. A levegő itt fémesebbnek, fojtogatóbbnak hatott.
Az alagút szűkületénél vörös fényvillanás törte meg a sötétet. Két humanoid őrszem lépett elő az árnyékból, elállva az L-szektor szűk rácsos kapuját. A gépies szenzorok halkan zümmögve fordultak Alinda felé, fagyos optikával regisztrálva a szabályszegőt.