2222 · Nap-Imre
Az ítélet árnyékában
A lakószektor felől hallatszó zűrzavarban hirtelen egy éles, fémcsikorgás hallatszott, ami elnyelte a többi hangot. Ezt egy rövid, pattogó parancs követte a kolónia belső kommunikációs rendszeréből, amelyet Kovács őrszem rekedt hangja adott ki: „…azonnali gyülekezés a kettes elágazásnál! Jelentés a hálózati anomáliáról és az azonosítatlan mozgásról az elfeledett szektorban!”
Kálmán arca elfehéredett a sötétben. „Azonosítatlan mozgás… rólunk beszél,” suttogta reszketve. János öklét szorította. „Nincs idő. Muszáj elvegyülnünk. Az ellenőrzőpont felé, az egyetlen esélyünk.”
Alinda dühös tekintete a sötét járat mélyébe fúródott. „És mi van, ha nem akarunk tovább játszani az ő játékukat? Ha nem az a megoldás, hogy elbújunk, hanem az, hogy megmutatjuk, hogy látjuk? A barlangrajz… a fény, a szabad energia…”
János megragadta a karját. „Alinda, most nem ez! Most az a lényeg, hogy életben maradjunk! Ha elkapnak minket, az Őrszemek ítélete azonnali és végleges. Tudod, mi történik azokkal, akik feltűnést keltenek, mikor a rendszer instabil.” Szavai a generátor recsegésével és a távoli riasztásokkal vegyültek.
Kálmán már indult volna az ellenőrzőpont irányába, de Alinda egy pillanatra megtorpant. A falon még látta a barlangrajz halvány körvonalait, ahogy a maradék fény visszatükröződött. A napfény, a kolónia eredetének emléke, ami most hazugságnak tűnt, miközben az egész létük egyetlen nagy, ingadozó energiaforrásra épült. Az Őrszemek az emberi testeket kezelték puszta wattokként, a kolónia minden egyes tagja egy élő dinamó volt, és minden engedetlenség közvetlen veszélyt jelentett a rendszer stabilitására. Ez volt a valódi ítéletük, nem csak egy büntetés, hanem egy termelési kiesés.
„A dinamoterembe!” mondta hirtelen Alinda, hangja éles volt a sötétben. „Ha látni akarnak, ott látnak majd minket! És ott van a probléma forrása is.” János és Kálmán megdöbbenve néztek rá. A dinamoterem volt a kolónia szíve, a legszigorúbban őrzött helyek egyike. Az őrület határát súrolta az ötlet, de Alinda arcán olyan elszántság ült, ami már nem tűrt ellenkezést. A hálózat újabb túlterhelése miatti idegesítő zúgás most mintha Alinda szívverését kísérte volna, miközben egy olyan döntést hozott, ami megkérdőjelezte a puszta túlélésüket.
Kálmán arca elfehéredett a sötétben. „Azonosítatlan mozgás… rólunk beszél,” suttogta reszketve. János öklét szorította. „Nincs idő. Muszáj elvegyülnünk. Az ellenőrzőpont felé, az egyetlen esélyünk.”
Alinda dühös tekintete a sötét járat mélyébe fúródott. „És mi van, ha nem akarunk tovább játszani az ő játékukat? Ha nem az a megoldás, hogy elbújunk, hanem az, hogy megmutatjuk, hogy látjuk? A barlangrajz… a fény, a szabad energia…”
János megragadta a karját. „Alinda, most nem ez! Most az a lényeg, hogy életben maradjunk! Ha elkapnak minket, az Őrszemek ítélete azonnali és végleges. Tudod, mi történik azokkal, akik feltűnést keltenek, mikor a rendszer instabil.” Szavai a generátor recsegésével és a távoli riasztásokkal vegyültek.
Kálmán már indult volna az ellenőrzőpont irányába, de Alinda egy pillanatra megtorpant. A falon még látta a barlangrajz halvány körvonalait, ahogy a maradék fény visszatükröződött. A napfény, a kolónia eredetének emléke, ami most hazugságnak tűnt, miközben az egész létük egyetlen nagy, ingadozó energiaforrásra épült. Az Őrszemek az emberi testeket kezelték puszta wattokként, a kolónia minden egyes tagja egy élő dinamó volt, és minden engedetlenség közvetlen veszélyt jelentett a rendszer stabilitására. Ez volt a valódi ítéletük, nem csak egy büntetés, hanem egy termelési kiesés.
„A dinamoterembe!” mondta hirtelen Alinda, hangja éles volt a sötétben. „Ha látni akarnak, ott látnak majd minket! És ott van a probléma forrása is.” János és Kálmán megdöbbenve néztek rá. A dinamoterem volt a kolónia szíve, a legszigorúbban őrzött helyek egyike. Az őrület határát súrolta az ötlet, de Alinda arcán olyan elszántság ült, ami már nem tűrt ellenkezést. A hálózat újabb túlterhelése miatti idegesítő zúgás most mintha Alinda szívverését kísérte volna, miközben egy olyan döntést hozott, ami megkérdőjelezte a puszta túlélésüket.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- janos-g534
- kalman
- kovacs
Helyszín
- dinamoterem
- elfeledett-jaratok
Előző jelenet szereplői
- alinda
- janos-g534
- kalman
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.