Az ismeretlen tiszti zubbony

János a jelzőfény halvány kúpját a sötétbe irányította, ahol a fémbordás falak egy elhagyatott, száraz szervizkamrává szélesedtek. A csövek mögül váratlanul egy magányos alak lépett elő; ruházata nem a kolónia egyenszürke vászna volt, hanem egy régi, kopott tiszti zubbonyra emlékeztető darab. Mozdulatai kimértek és gyanakvók voltak, mintha minden árnyékot veszélyként értékelne.
– Álljatok meg – sziszegte a jövevény, és elállta az utat. – Ez a szektor már nem a gépterem fennhatósága. Itt én szabom meg a feltételeket.
84-es-alany felcsattant, megszokott reflexei azonnal működésbe léptek a szabályszegés láttán:
– Illetéktelen lakó vagy! Nincs regisztrált fejadagod, sem helyed a hálózati jegyzékben. A kolónia képviselői azonnal törölnének a rendszerből.
– A kolónia előtt az idegen légióban szolgáltam – vágott vissza a jövevény élesen, szemeit 84-es-alanyra szegezve. – Ott megtanultam, hogyan kell túlélni, amikor a felettesek elárulják a sajátjaikat. A ti közös képviselőitek csak a pedálozott energiát mérik, de fogalmuk sincs a valódi rendről.
Alinda szorosabban fogta a Nagymama karját, miközben János lépett előre, hogy csillapítsa az élesedő vitát. Az új lakó jelenléte gyökeresen megváltoztatta a járatban uralkodó erőviszonyokat.