Véget nem érő történet

2222 · Cső-Mária

Az Időutazók Üzenete

János ujjai végigsimítottak a durva kövön, tapintva a jeleket, mintha azok szavakat súgnának neki. A lámpa fénye táncolt a repedéseken, feltárva egy ősi kéz munkáját, ami valaha e falba véste üzenetét. A kolónia falai közt felnőtt Alindának ezek a jelek idegenek voltak, de valahol mélyen egy elfeledett tudás visszhangjára emlékeztették. Ez a fal nem gépek műve volt, hanem valakié, aki élt és gondolkodott, mielőtt a kolónia elnyelte volna a világot. Mit jelentett embernek lenni abban az időben? Érezni, alkotni, falat emelni és jeleket hagyni?
A Nagymama közelebb lépett. Szemében felcsillant valami, ami nem félelem volt, inkább felismerés. „Ezek... az Időutazók jelei” – suttogta, hangjában a régmúlt idők visszhangja. „Azt mondták, ők voltak, akik még emlékeztek a szabad ég alatt élt életre, és… valamit hagytak hátra.” Egy pillanatra Alinda úgy érezte, a Nagymama tekintete áttört a falon, túlért a bezárt világon, és egy másik korba kalauzolta őt, ahol az ember még nem csupán egy szám volt a pedálos dinamóban.
János bólintott. „A Nagymama jól tudja. Ezek a jelek... egy kaput rejtenek. De nem mindenkinek. Csak annak, aki érti az üzenetüket.” Keze megállt egy elmosódott spirálon, majd finoman megnyomta. A kőfal mélyen, alig hallhatóan morajlott, mintha egy szunnyadó óriás ébredne. Az Új Lakó szenzorai azonnal jelezték a rezgéseket, az adatok áradatát, de az algoritmusai nem tudták értelmezni a kézzel fogható emberi akaratot, ami ezeket a jeleket létrehozta.
Alinda szíve a torkában dobogott. A levegő megfagyott, a csend súlyosabbá vált. A fal lassan, milliméterről milliméterre mozdult, egy keskeny rést tárva fel. A túloldalon sűrű, sötét folyosó tátongott, ahonnan még dohosabb levegő áradt, de valami más is: egy távoli, alig hallható zúgás, mintha a kolónia rejtett szíve dobogna. Vajon mi vár rájuk ott, ahol az „ember” fogalma talán még létezik? Vagy éppen ott veszíti el végképp a jelentését? János tekintete találkozott Alindáéval. „Készen állsz, Alinda?” – kérdezte, és a hangjában ott volt a félelem, de a remény is, ami egyre inkább a lázadás szikrájává érett.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • az-uj-lako
  • janos-g534
  • nagymama

Helyszín

  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • az-uj-lako
  • janos-g534
  • nagymama

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.