Véget nem érő történet

2222 · Téli Ágnes

Az Energia Ára

Alinda a résnyire nyílt ajtón át suhant ki a folyosóra. A mozdulat maga is fájdalmas volt, minden idegszála feszült a maximális csendre és gyorsaságra. A teste, ami egész életében arra volt idomítva, hogy energiát termeljen a kolónia számára, most saját, rejtett tartalékait égette fel. A pedálos dinamók monotóniájában megtanult fájdalom most a szabadság ígéretének égető hírnökévé vált. Nem tehetetlenség volt ez, hanem akarat. Az Őrszem lusta sárga fénye átsuhant a nedves betonon, miközben ő a sötétebb árnyékok felé mozdult.
Az Új Lakó közvetlenül Alinda mögött siklott, fémtestének minden csuklója elnémult, mintha szándékosan fojtotta volna el a csikorgást. Az acéltestek rejtett energiaáramlása, amely a kolónia számára idegen volt, most a menekülés szolgálatába állt. A Nagymama lassabban, de rendületlenül követte őket. Az arca ráncai közt ott ült a múlt minden súlya és a jövő minden reménye. Ahogy lépdelt, a kezében szorított rozsdás fémdarab mintha melegebb lett volna, rezonálva az elhatározásával. Az ő testük, az ő életük, az ő energiájuk – mind egyetlen céllá olvadt össze.
A folyosó hosszan nyújtózott előttük, végén az átjáró fekete torkával. A távolság rövidnek tűnt, mégis végtelennek. Alinda érezte, ahogy az ereje fogy, de a félelem helyét átvette egy furcsa, szinte euforikus elszántság. A kolónia napirendjének lüktetése, ami eddig elnyomta őket, most a hajtóerő lett. Tudta, hogy a „mikro-pillanat” nem tart örökké. Az Őrszemek mechanikus váltása csak perceket, talán másodperceket jelentett. Abban a rövid időintervallumban a rendszer érzékelése tompábbá vált, a kamerák reakcióideje megnőtt, a szenzorok kalibrációja bizonytalanabbá. Ez volt az egyetlen esélyük, egy rés a tökéletességben, amit János talált meg egykor.
Elérték az átjárót. A monumentális, nehéz acélkapu, amely az L-szektorba vezető utat zárta, áthatolhatatlannak tűnt. Itt, a határvonalnál, a Nagymama emlékfoszlányai szerint az Őrszemek ébersége a legintenzívebb, de a hajnali váltás mégis kikezdte a páncéljukat. Alinda hallotta a távoli, mély zúgást, ahogy a kolónia alvó szekciói ébredni kezdtek. A rendszer, ami eddig a hátuk mögött volt, most szorosan a sarkukban lihegett. A testük minden mozdulata egy végső, kétségbeesett energiakiadás volt, a szabadság felé vezető, utolsó kilométerek ára. A kapu előtt egy kikapcsolt, mozdulatlan Őrszem sziluettje tornyosult, de a sárga fény most már gyorsabban pislákolt mellette.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • az-uj-lako
  • nagymama
  • orszem

Helyszín

  • ellenorzo-pont
  • folyoso

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • az-uj-lako
  • nagymama
  • orszemb

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.