Az elosztó csendje — új hang

A megfigyelőfülke belseje nem tartogatott meglepetést a külsőhöz képest: vastag porréteg ült mindenen, és a vezérlőpult gombjai szinte be voltak rohadva a helyükre. János azonban nem a működést, hanem a jeleket kereste. Ujjával végigsimított egy elhalványult ábrán, mely egy régi elosztópanel burkolatát díszítette. Ez volt az, amiről nagymamája mesélt néha, félig elfeledett, félig eltitkolt emlékfoszlányokban: a Napfény Örökösei, akik még hittek abban, hogy az ember nem csak egy darabka mechanika a rendszerben.
Alinda közel lépett hozzá, tekintete a panelen lévő kopott szimbólumokra tévedt. – Ezek a... Napfény Örökösei jelei? Azt hittem, csak legendák. – hangjában egyszerre volt csodálat és egy csipetnyi szomorúság.
Az új lakó bólintott. – A kolónia igyekszik elfeledtetni velünk mindent, ami nem a dinamók zúgása. De az emberi tartás nem a gépekhez, hanem a választáshoz kötődik. Ahhoz, hogy mit teszel, amikor senki sem lát.
János szívét különös melegség járta át. Épp ilyen választás volt az is, ahogy titokban néha meglátogatta Nagymamát, meghallgatva a régi korok meséit, érzékelve a szelíd ragaszkodást, ami elválaszthatatlanul összekötötte őket. A kolónia persze nem ismerte az efféle „kapcsolatokat”, csak a funkciókat, a termelékenységet. A nagyi ugyan látszólag a rendszer hű szolgája volt, de a tekintetében, a rezdüléseiben mindig ott bújt meg valami más, valami emberibb. Ez az érzés, ez a néma vonzalom, amely áthágta a szabályokat, most még élesebben égett benne. Nem csupán Alinda volt az, akit meg akart védeni; a nagymama rejtett mosolya, a gondoskodás, amit iránta érzett, az is egy darabka „emberi tartás” volt.
Előhúzta a karbantartói kártyáját, és óvatosan megpróbálta beilleszteni az elosztópanel egyik nyílásába. Tudta, hogy ez nem egy egyszerű művelet; egy régi mechanizmusról van szó, ami talán már régóta halott, de a remény, hogy valami újraindulhat, vagy legalább egy elfeledett üzenet előbukkanhat, hajtani kezdte. A veszélyes fülke most inkább egy esélyt, semmint csapdát jelentett. A sorsdöntő lépés megtétele elkerülhetetlen volt.