Átvállalt áramkör

Őrszem-3 már emelte a szabályzati pálcát, hogy rögzítse a büntetőáramot Alinda csuklópántján, amikor egy hirtelen fémes koppanás visszhangzott a csarnok széléről. János-G534 lépett elő a generátorsor homályából. Arcán nyers harag pislákolt, mozdulatai meggondolatlanul gyorsak és elszántak voltak.
– Az anomália az én felelősségem – vágta rá János zord, éles hangon, egyenesen a felügyelőre szegezve a tekintetét. – A hármas elosztó csatlakozóját babráltam meg az előbb. A túláram tőlem futott át az ő pedáljaikra, nem ők tehetnek róla.
Nagymama arca nyomban elfehéredett a döbbenettől, de ahelyett, hogy hálát mutatott volna, azonnal dühösen Jánosra támadt. Bár titokban mélyen tisztelte a férfit, a kolónia kegyetlen szabályai és a túlélési ösztön azonnal elnyomták benne a gyengédséget.
– Nem kértük a védelmedet, G534-es! – sziszegte az idős asszony maró gúnnyal és haraggal. – A kolónia törvényei szerint a magad dolgával kellene törődnöd! Ne avatkozz abba, amihez semmi közöd, nem vagy a védelmezőnk!
Alinda értetlenül és felháborodva fordult a nagyanyjához, felcsattanva a méltánytalanság hallatán:
– Miért bántod őt? Segíteni próbál! – kiáltotta a lány, szemeiben forró indulattal. – Épp most menti meg a bőrünket, te meg elmarod magadtól! Hát semmi sem jó neked?
Őrszem-3 lassan fordult János felé, botja végén szikrázni kezdett az elektro-sokk. A feszültség szinte tapinthatóvá vált a dinamoteremben.