2222 · Darnay Merse
A vörös lencse ítélete
A lépcsők meredeken vesztek a párás homályba. János feszülten leste a falak repedéseit, kezét a rozsdás korláton tartva, miközben Alinda mögötte lépdelt, elfojtott dühvel a torkában. L656 súlyos léptei visszhangoztak a szűk járatban, de a gép hirtelen megtorpant. A fejük felett egy sárgás fényű lencse villant fel: egy Őrszem-szkenner pásztázta a mélységet, halk kattogással mérve a testük hőkibocsátását. Az Őrszemek ítélete egyszerű volt ebben a mélységben: minden nem engedélyezett mozgás puszta energiapazarlásnak minősült, amit azonnali elszívással büntettek.
– Lapuljatok a falhoz! – sziszegte János, és Alindát a nedves betonperem alá rántotta. L656 mozdulatlanul állt, mint egy kikapcsolt terminál, megzavarva az érzékelő algoritmusait.
Ahogy a pásztázó sugár lassan elfordult, Alinda suttogva törte meg a feszült csendet, hogy elűzze a fojtogató félelmet.
– A nagymamám mindig azt mesélte, amit még ő hallott az ő nagymamájától... a 2020-as évekről. Azt mondta, akkoriban az emberek még szabadon jártak a napfényben. Nem mérte senki a lélegzetüket, nem akarták belőlük kisajtolni az utolsó wattot is. Csak éltek, fák alatt, amik maguktól nőttek a földből.
– Azok az idők elmúltak, Alinda. Most csak a húsunk kell nekik a hálózathoz – vágta rá János keserűen, miközben a szkenner zúgása távolodni kezdett.
A járat mélyéről ekkor egy újabb fémes kattanás hallatszott. Az Őrszem-ítélet nem várt: a lencse hirtelen vörösre váltott, jelezve, hogy a rendszer azonosította a szabálytalan jelenlétüket, és megkezdődött a szektor automatikus lezárása.
– Lapuljatok a falhoz! – sziszegte János, és Alindát a nedves betonperem alá rántotta. L656 mozdulatlanul állt, mint egy kikapcsolt terminál, megzavarva az érzékelő algoritmusait.
Ahogy a pásztázó sugár lassan elfordult, Alinda suttogva törte meg a feszült csendet, hogy elűzze a fojtogató félelmet.
– A nagymamám mindig azt mesélte, amit még ő hallott az ő nagymamájától... a 2020-as évekről. Azt mondta, akkoriban az emberek még szabadon jártak a napfényben. Nem mérte senki a lélegzetüket, nem akarták belőlük kisajtolni az utolsó wattot is. Csak éltek, fák alatt, amik maguktól nőttek a földből.
– Azok az idők elmúltak, Alinda. Most csak a húsunk kell nekik a hálózathoz – vágta rá János keserűen, miközben a szkenner zúgása távolodni kezdett.
A járat mélyéről ekkor egy újabb fémes kattanás hallatszott. Az Őrszem-ítélet nem várt: a lencse hirtelen vörösre váltott, jelezve, hogy a rendszer azonosította a szabálytalan jelenlétüket, és megkezdődött a szektor automatikus lezárása.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- janos-g534
- l656
Helyszín
- elfeledett-jaratok
Előző jelenet szereplői
- alinda
- janos-g534
- l656
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.