A véráram feszültsége

A falra szerelt feszültségmérő mutatója hirtelen megrándult, majd a sárga mezőből a kritikus vörösbe csapott át. A dinamóterem központi rézkábelei mély, vibráló búgással válaszoltak a hálózat megnövekedett éhségére. A pedálok ellenállása egyetlen pillanat alatt megduplázódott, mintha a fogaskerekeket sűrű szurok öntötte volna el. A kolónia nem értte be a megszokott ritmussal; az őrszektorok reflektorainak és az átalakítóknak több emberi energiára volt szükségük.
Nagymama lába megtorpant. A csontos térd megbicsaklott a hirtelen nehezedő vaslapon, s az idős asszony torkából halk, ziháló nyögés szakadt ki. A számláló azonnal pirosan villogott a fülkéje felett, jelezve a biológiai teljesítmény zuhanását. Két állással odébb János-G534 görcsösen kapaszkodott a fémkorlátba, rémült tekintettel figyelve a saját műszerét, miközben az izmai láthatóan remegtek az elviselhetetlen terheléstől.
Alinda nem habozott. Saját pedáljára nehezedett teljes testsúlyával, hogy átvegye a visszacsatolt áramkörök nyomását a Nagymama kimerülő gépéről. A vádlijában az izmok éles fájdalommal feszültek meg, bőrén hideg verejték csorogott végig. A gépezet nem tett különbséget ember és alkatrész között: a test biológiai erejét mészárolta át tiszta kilowattokká, kiszívva az utolsó tartalékokat is a hajtókból.
A falon elhelyezett fémkürt fülsértő csattanással adott jelt. A megemelt műszakidő letelt, s a záróra nehéz fémreteszei csikordulva hullottak a helyükre a sávok végén, elvágva a szektorok felé vezető utat.