Véget nem érő történet

2222 · János Szikra

A vállalt bélyeg

A pernye lassan ülepedett le a meleg téglák között. János-g534 az elolvadt szigetelésű csatornára nézett, amely mögött a kolónia főszelepe veszélyesen sziszegett. A túlterhelés nem múlt el teljesen: ha a vezeték kiég, a vakzóna szellőzése leáll, és a téglakamra órákon belül fojtogató csapdává válik.
– A manuális reteszt csak kívülről, a szervizakna felől lehet átkötni – mondta János, és felvette a földről a rozsdás fémfeszítőt. – Ha megteszem, a hálózati napló az én azonosítómat regisztrálja a szabotázs felelőseként.
Alinda megmozdult, megragadta a férfi munkásruhájának ujját, de nem volt benne elég erő, hogy visszatartsa. Az új lakó szótlanul figyelte a mozdulatot. A korábbi katonai szigor lassan átadta helyét a tehetetlen döbbenetnek: látta, hogy János nem parancsra, hanem saját döntéséből lép ki a biztonságot adó félhomályból.
János átpréselte magát a keskeny résen a füstölő járat felé. A falon túli derengő fények már az Őrszemek közeledő ellenőrző körútját jelezték. Egyetlen határozott rántással lereteszelte a gőzölgő csövet, kizárva a mérgező gázt a kamrából. A zár kattanásával a fali kijelzőn felizzott a száma: g534. A döntése végleges volt. A menedék épségben maradt, de az ő sorsa ezzel eldőlt: a rendszertől többé nem rejtőzhet el.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • az-uj-lako
  • janos-g534
  • nagymama

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.