Véget nem érő történet

2222 · Darnay Merse

A túlhevült vezetékek árnyéka

János kitárt karral lépett a feszülten álló pár közé. A vita elült volna, ám a téglafal mögötti szervizalagútban hirtelen mély, vibráló búgás csapott fel. A vakzóna falán átfutó elavult vezetékek szikráztak; a kolónia túlterhelt hálózata ingadozni kezdett. A hirtelen feszültségingadozás megrázta a vakzóna szélét: a tápláló kábelek túlhevültek a szektorok mértéktelen energiaéhsége és az elhibázott elosztás miatt.
– Ez nem a mi harcunk – szólalt meg halkan János, szemével a füstölő kábelcsatornát figyelve. – A hálózat a saját súlya alatt roppan össze kint.
Az új lakó visszalépett, keze a falra tapadt, ahogy a tégla átvette a csatorna gőzölgő forróságát. Alinda a falhoz lapult, s a vibrálásról eszébe jutott, amit a nagymamája mesélt neki még a szektor homályában. Az öregasszony a saját nagymamájának emlékeit idézte fel a 2020-as évekről: a régi világban a túlterhelt hálózatok idején az emberek nem parancsokkal, hanem együttműködéssel élték túl a sötétséget, mikor a biztosítékok lecsaptak.
– Ha a hálózat kisül, az Őrszemek vakon maradnak – suttogta Alinda, felidézve a régi történeteket. – De a melegégéért és a maradék energiáért kint most egymás torkának esnek az emberek. Mi itt bent nem tehetjük ugyanezt.
Az új lakó tekintete megszelídült a pattogó szikrák fényében. A kolónia gépies szigorának árnyékában ráébredtek, hogy a túlélés nem az áramköri parancsokon, hanem az egymás iránti felelősségen múlik.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • az-uj-lako
  • janos-g534

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.